2017. november 28-án ötödik alkalommal került megrendezésre a Fogyatékosságtudományi Konferencia „Poszthumanizmus és fogyatékosság – Mit jelent embernek lenni a 21. században?” címmel. A jeles eseményt Zászkaliczky Péter beszéde nyitotta meg. A Dékán Úr a konferenciát olyan fontos üzenet hangsúlyozásával vezette be, mint a felnőtt fogyatékos emberek autonómiájának fontossága, valamint kiemelte a felelősségvállalás szerepét magunkért és a következő nemzedékért. Ezt követően Könczel György (Fogyatékosság és Társadalmi Részvétel Intézet) intézetigazgatói köszöntőjét hallgattuk meg.
A korábbi konferenciák köteteit Flamich Mária és Hoffman Rita (Fogyatékosságtudományi Doktori Műhely) mutatták be. A köteteket nem csak a fogyatékosságtudománnyal foglalkozó szakembereknek ajánlották.
A délelőtt fő programpontja Margrit Shildrick, a Linköping University professzora vitaindító előadása volt, a témára Hernádi Ilona problémafelvető beszéde segítette a hangolódást. Hernádi Ilona (Fogyatékosság és Társadalmi Részvétel Intézet) a poszthumanizmus és fogyatékosság témáit járta körül: mi is az a poszthumanizmus? Hernádi és munkatársai meggyőződése szerint a fogyatékosságtudomány új megközelítésekkel segítheti az ember újraértelmezését. A 21. században az ember a gépekkel kölcsönös függésben létezik, genetikai újítások jönnek létre, ezek új kérdéseket vetnek fel, és szükségessé teszik az emberről alkotott hagyományos felfogás kereteinek tágítását. Ezek a gondolatok jól segítették Margrit Shildrick előadásának megértését, aki kutatásai során posztmodern feminista- és kultúraelméletekkel, bioetikával, kritikai fogyatékosságtudománnyal és testelméletekkel foglalkozik. Vitaindító előadásában az emberi testtel és technológiákkal kapcsolatos kérdéseket vetett fel, arra keresve választ, hogy az ember teljesítőképességének bővülésével mi számít még emberinek. Előadásában szó esett a protézisek használatáról, előadását protézissel élő művészek videóival, a témával foglalkozó fotókkal tette színesebbé.
A délelőtti program utolsó előadójaként Lévay György az Infinite Biomedical Technologies kutatója lépett a pódiumra. Lévay György egy súlyos agyhártyagyulladás következtében elvesztette végtagjainak egy részét. Hosszan tartó lábadozása után már pontosan tudta, mivel szeretne foglalkozni, ma végtag protéziseket fejleszt.
A mai alkalommal egy nagyon tartalmas előadásban volt részünk „Kulturális elvárások és viszonyulások a fogyatékosságokkal élőkkel szemben” címmel. Beszélt arról, hogy az, hogy a mindennapokban milyen reakciókkal szembesülünk, nagyban függ attól, hogy Európa, vagy a nagyvilág melyik részén vagyunk éppen. György egy 2015-ben elnyert Fulbright ösztöndíj keretében két évet töltött Amerikában, ahol megfigyelte, hogy az ottani emberek viszonya a mássághoz teljesen más, mint amit Magyarországon tapasztalt. Mostanában, mint mérnök protézisek fejlesztésével foglalkozik és elmondása alapján ugyanez a tendencia látható a keresett eszközökben is. Minél kevésbé fejlettebb egy régió, annál nehezebben tudja elfogadni, hogy a protéziseket ne az emberi testre mintázzák, vagyis ne hasonlítsanak az ép testrészekre.
A délutáni program keretében kerekasztal beszélgetésben vettünk részt, melynek témája: „Mit jelent embernek lenni a XXI. században?” A kerekasztal résztvevői Julia Bahner, Csángó Dániel, Győri Miklós és Lévay György voltak.
Beszéltek arról, hogy mára a „másság”, a „különbség” megosztó fogalommá vált, ami alapján felmerül a kérdés, hogy mi az a vonatkozási pont, ami emberré tesz minket. Milyen politikai, etikai, kulturális, technikai és természeti dimenziók játszanak ebben szerepet. A kerekasztal beszélgetés során erre a hangsúlyos kérdésre kerestük a választ.
Szakmai szempontból színes, érdekes, tanulságos napot tudhattunk magunk mögött. Köszönjük a Fogyatékosság és Társadalmi Részvétel Intézet, a Fogyatékosságtudományi Doktori Műhely és a Magyar Szociológiai Társaság Fogyatékosságtudományi Szakosztály munkatársainak a színvonalas konferencia megrendezését.
Nagy Anikó
Mihályiné Simon Rita
JNSZMPSZ Megyei Szakértői Bizottság