Résztvevők: Magyarné Kovács Ildikó főigazgató helyettes, Kisné Magyar Mária (Jászapáti), Barna Nelli (Jászberény), Szabó Andrea (Karcag), Balláné Tóth Éva (Kunhegyes), Kovács Dóra (Kunszentmárton), Csíkné Gábli Erika (Fegyvernek), Kóródi Anikó (Törökszentmiklós), V. Szabó Tünde (Szolnoki Tagintézmény)
A foglalkozás első részében Kóródi Anikó prezentációjában a Novick-házaspár Munka a szülőkkel gyermekterápiában című könyve nyomán mutatta be azokat a szempontokat, melyekkel a szülőkkel történő munkánk során dolgozhatunk, természetesen a pszichológus kompetencia-határokat ismerve és megtartva. Az analitikus szerzőpáros a gyermekterápiák során a szülőkkel végzett munkát is különös hangsúllyal kezeli, mivel a gyerekterápia célját is részben a szülő-gyermek kapcsolat helyreállításának definiálja, melynek során a szülők és a gyermek is életre szóló, pozitív erőforrás birtokába jut, azáltal, hogy megtanulnak egyfajta reflektív működésmódot a terápia során.
A szülőkkel végzett munka fókuszában a szülő saját szorongásai, elhárításai, jellemző megküzdési módjai és a gyermekével kialakított kapcsolat dinamikája állnak. Az externalizálásnak, (a problémák kivetítésének, kihelyezésének) elhárító mechanizmusára kiemelt figyelmet fordítanak az analitikus munka során. A munka kezdeti szakaszában fontos a szülői bűntudat, esetleges szégyenérzet és szorongás konstruktív aggodalommá alakítása, mert a szülői bűntudat és szégyen gátolja a terápiás munkát. Másik fontos cél a szülőkkel végzett munka során, hogy a szülő a gyermekére önálló, értékes entitásként tekintsen. A terápia során a biztonság megteremtése, a bizalom és a védettség érzésének kialakítása, a másik belső világának intimitása iránti tisztelet légköre alapvető fontossággal bír. A szülők bevonása, a velük való közös gondolkodás célja végső soron az, hogy a szülő magát kompetensnek éljék meg és megtanulják azt a reflektív munkamódot, melynek segítségével képesek lesznek megérteni szülői működésüknek a gyermek viselkedését befolyásoló hatásait. Fontos elérni a szemléletváltást is, hogy a problémákat ne külső okoknak tulajdonítsák elsősorban. Dolgoznak a szülői fantáziákkal, érzésekkel is, melyek terápiával kapcsolatosak, pl. „itt majd megjavítják a gyerekemet”, vagy hogy majd az érzések felszínre hozása „megviseli a gyermeket”. A könyv részletesen tárgyalja a terápia kezdeti, felmérő szakaszának feladatait, a terápia bevezető, majd középső szakaszának jellemző témáit, a befejezés előtti szakasz végig gondolandó szempontjait és a zárásra is külön kitér. Az ismertetést követő hozzászólásokban megfogalmazódott, hogy más mélységű és jellegű munka képzelhető el a pedagógiai szakszolgálati keretek és más egy klasszikus analitikusan orientált terápia keretén belül. A következő előadónk, Csíkné Gábli Erika az iskolai zaklatással kapcsolatban kiemelte, hogy sajnos az minden iskolában jelen van, még akkor is, ha az adott közösség ezt nem vállalja fel. Zaklatásnak, bántalmazásnak rendszerint az a gyermek válik áldozatául, aki egyedül van, és valami révén „kilóg a sorból”, valami mássá teszi társaitól. A zaklatást minden érintett bevonásával kellene rendezni, tehát nemcsak a zaklatást elszenvedett gyermekkel, de a zaklatóval, a szülőkkel és a pedagógussal is kellene dolgozni, sőt a többi, passzív, sokszor szemlélő gyermekkel is. Megelőzésként a gyermekekben fontos tudatosítani, példákon keresztül tisztázni, hogy mi számít árulkodásnak és mi jelzésnek. Ez lehet például az iskolapszichológus feladata. A gyakorlatban azonban nem nagyon vannak a megelőzést szolgáló programok, sőt a zaklatás, bántalmazás megtörténte után sem megfelelőek az intézkedések. Jellemzően az iskola küldi a zaklatót nevelési tanácsadásba, míg a szülő meg elhozza a bántalmazott gyermeket terápiába. Az áldozatnak a környezet sokszor javasolja, hogy „Ne foglalkozz vele!”, vagy hasonló tanácsokat kap, de ezek sokszor nem válnak be. Nem is tudja őket alkalmazni. sokszor annyira megfélemlített, meg van fenyegetve, hogy nem is mer beszélni róla. Ezért fontos a szülőknek felismerniük azokat a jeleket, melyek azt mutatják, hogy a gyermeket zaklatják: változások a tanulmányi eredményekben, magatartásában, hangulatában, vagy otthon elzárkózik, nem beszél, vagy elkezd bántani másokat. Sokszor a szülő azért nem veszi észre ezeket a jeleket, mert a munkája miatt túl elfoglalt vagy ezeket más okoknak, pl. a kamaszkornak tulajdonítja.
Tanácsok a szülőknek:
Beszéljen a gyermekkel! Figyeljen rá! Hallgassa meg, kikről, milyen szituációkról beszél! Amikor a szülő tudomást szerez a zaklatásról az első természetes reakció a düh, a harag. Ezért nem tanácsos, hogy a szülő maga vegye kézbe ilyenkor a dolgok elrendezését. Javasolt, hogy a szülő először mindig a pedagógusnak jelezzen. Ha ő nem tesz semmit, akkor jelezzen az iskolavezetésnek vagy beszéljen az érintett gyermek szüleivel. A szülő feladata, hogy egyértelműen a gyermeke mellett álljon. Ha az intézmény részéről nem történik érdemi segítségnyújtás és nem változik a helyzet, akkor javasolt az intézményváltás. Jellemző, hogy ettől a gyermek tart, fél a változástól. Érdemes vele végig gondolni ennek a döntésnek a várható előnyeit és hátrányait. Fontos lenne az osztály egészével is foglalkozni. Azonban sok esetben tapasztalható, hogy a társadalmi hatások következtében a pedagógusok maguk is tehetetlenek, eszköztelenek és/vagy kifáradtak, és egyre kevesebben vannak (vidéki településeken gyakori, hogy a tantestület egy része nem is diplomás…). A segítségnyújtást nehezíti sok helyen a megfelelő lehetőségek hiánya is pl. helyben másik intézmény vagy terápiás lehetőségek. A hozzászólások során Dan Olweus: Iskolai erőszak című könyvét ajánlották a kollégák, mely lépésről lépésre bemutatja, mit lehet iskolai erőszak esetében tenni. Egy nagyon jó, a gyakorlatban már kipróbált ötlet is megosztásra került: az áldozattá vált gyermek mellé a pedagógus kiválaszt két „testőrt” a gyerekek közül, akik rögtön ott teremnek, ha szükséges, oldva ezzel a magányát és védelmet jelentve számára. Resztoratív technikákat kellene alkalmazni, de sajnos erre sok esetben nincs kapacitás, igény. A felnőttek tekintélyének megingása is nagyban hozzájárul ezeknek a problémáknak az erősödéséhez. Megnehezíti az iskolai konfliktusok megfelelő kezelését az is, hogy az online kapcsolat elterjedése miatt egy-egy iskolai ügy hamar kontrollálhatatlanná válik és eszkalálódik a folyamat, pl. a szülői messenger-csoportok révén.
Végezetül javaslatokat vitattunk meg a következő munkaközösségi foglalkozások témáit, előadóit illetően, gondolkodtunk a tervezett intézménylátogatás helyszínéről.
Köszönjük előadóinknak a lelkiismeretes felkészülést és a hasznos ismeretek megosztását!
Szolnok, 2022. május 23.
V. Szabó Tünde
munkaközösség-vezető