A serdülőkor – a legnehezebb időszak?
A serdülőkor – a legnehezebb időszak?
Valóban. A család és a serdülő számára egyaránt nehéz időszakban a személyiség fejlődése szempontjából fontos életfeladatok megoldása vár a serdülőre. A serdülésben, ahogy a gyermekek fejlődésében általában, nagy egyéni különbségek lehetnek. A korcsoportot érintő pszichológiai kutatások egyre korábbi időszakra teszik a serdülőkor kezdetét, és a szülők is egyre korábban tapasztalják meg gyermekük serdülésének – és ezzel a gyermekükkel való konfliktusaiknak – a kezdetét. Általánosságban a prepubertás (korai serdülőkor) kb.10-12. év, a pubertás (serdülőkor) 13-16. év, a késői serdülőkor 17-19. év közé tehető. A testi serdülés során hormonális, biológiai és fiziológiai változások mennek végbe, ez egy érési folyamat. A serdülőkor pszichés feladatai: az önállóság elérése (autonómia) és saját személyiség (identitás) kialakítása.
A prepubertást a csoportba tartozás igénye jellemzi: bandázás, a betyárbecsület tartása, az iskolai teljesítmény átmeneti romlása. Mindent „beelőznek” a számítógépen, mobilon elérhető webes tartalmak, fiúknál az Xbox és PS-játékok, tv-sorozatok nézése, közösségi oldalakon való csevegések.
A pubertásra jellemző az ellentétes érzelmek megjelenése, az alacsony feszültségtűrés, az unatkozás, fantáziálás, és megjelenhet az iskolai rendbontás, balhézás is.
Milyen is egy kamasz? Hormonális és biológiai változások következményeként fáradékony, amit a serdülő környezete gyakran szimplán lustaságnak titulál, valamint jellemző az érzelmi-hangulati labilitás, változékonyság. Amíg változik a kamasz a szélsőségek között, addig nincs baj. Akkor sejthető probléma, ha megreked valamelyik szélső állapotban (A. Freud).
Ez a nappali álmodozás időszaka is, amikor álmokat, terveket szövöget a fiatal, sokszor órákat tud ebben a látszólagos semmittevésben tölteni.
Az autonómia-igény velejárója a vágy az önállóságra, a szülővel és tekintélyszemélyekkel való szembenállás, a felnőttekkel szembeni konfliktusok megszaporodása, illetve az erős kritika. A kamaszok tudása önmaguk által felértékelődik.
Ez egy kiemelten egocentrikus életszakasz: hajlanak a fokozott önmegfigyelésre, a képzelt közönség (az az érzés, hogy mindenki őt figyeli, ő a főszereplő, ő áll a történések középpontjában) és személyes meseszövés jellemzi a serdülőt.
Grandiozitás, nárcizmus érzése: érzelmeit, élményeit rendkívülinek, önmagát sérthetetlennek, kapacitásait határtalannak éli meg. Ezekből fakad a serdülőkorra jellemző magas kockázatvállalási kedv, melyet a szülők gyakran a társas befolyásnak (a barátok sodorták bajba, ő magától nem tenne ilyet stb.) tulajdonítanak.
A kortársak befolyása valóban igen magas: a serdülők szocializációjában az egyik legfontosabb tényező. Az énképük kialakításában fontos, hogy a barátok, kortársak milyennek látják őket, ehhez teremt megfelelő környezetet a kortársak csoportja, mely referenciacsoport az egyenrangú kapcsolatokon és együttműködésen alapul. Késői kamaszkorban a csoport az egyéni, intim kapcsolatok talaja, ahol beszélget, vitatkozik, autonóm erkölcsiségét alakítja, és ahol lehetőség van a különféle (pszichológiai értelemben vett) szerepek próbálgatására.
A kortárs csoportok veszélyeket is rejthetnek, leginkább a prepubertás, pubertás táján: Gyakran „emergens” normák alakulnak ki a csoportban (ezek a csoport belső szabályai, nem pedig a társadalmilag elfogadottak). A serdülőkor reális veszélye, hogy a dohányzás, az alkohol-, és drogfogyasztás, esetleg a devianciák irányába viheti a fiatalokat.
A média mint szocializációs ágens egyre inkább a hagyományos szocializáció helyét foglalja el a serdülők életében. A média-használat rövid és hosszú távú ártalmakat okozhat. Ilyen például a testkép-zavar: a serdülők amúgy is elégedetlenek a külsejükkel, s a médiumok kínálta példák testüknek ezt a negatív megítélését erősíthetik. A szexualitás ábrázolása a médiában a korai szexualitás felé viheti a serdülőket. A nemi szerepek elsajátítása szintén zavart szenvedhet. Közhely, de igaz: a testi érettséget nem feltétlenül kíséri érzelmi-morális érettség.
És beszélhetnénk még a médiaártalmak közt az agresszióról, az inaktivitás okozta túlsúlyról, az érzelmi elsivárosodásról, a valódi kommunikációs helyzetek csökkenéséről, hogy emojik helyettesítik a valódi közléseket.
De lássuk be, nem csak negatív hatásai vannak a médiatartalmaknak: a kognitív fejlődést, az értelmi aktivitást fejlesztik, a (közösségi média felületein keresztül) a közösséghez tartozást segítik elő, vagy legalább is ennek az élményét adják.
Mi a helyzet a családdal? Szülő-gyermek csörték, mindennapos „játszmák”, kölcsönös „szorongatás” és sok-sok konfliktus terhelheti a serdülő családját.
Tudjuk, hogy az autonómia és az identitás elérése az életszakasz célja. A serdülő önállósulása jó, ha egyenrangú, fokozatos, kölcsönös alkalmazkodáson és tiszteleten alapul. Nem jó, ha kikényszerített, túl korai vagy sikertelen.
Magyarné Kovács Ildikó
pszichológus
