„Többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.”
Platón
A tagintézményi napot egy kis elméleti „ráhangolódással” kezdtük, mikor felvillantottuk a játék szerepét a különböző történelmi korokban, majd a játék fejlesztő, személyiségformáló hatásait gondoltuk végig. Ezt követően áttekintettük a játék szerepét a diagnosztikus és terápiás munkánkban. A segítő szakembernek sokszor „csupán” annyi a dolga, hogy „a pácienst játékra képtelen állapotból játékra képessé tegye” – ahogyan ezt Winnicott említi. Ugye az természetes, hogy 6-7 éves korig, iskolakezdésig a gyermek fő tevékenysége, viselkedésmódja a játék. Aztán a játék veszít a presztízséből… De miért gondoljuk, hogy kamaszként vagy akár felnőttként játszani olyan gyerekes? A virtuális – telefonos és internet alapú – játékok mellett, még inkább helyett, minél több materializált játékot kéne játszani.
3 téma köré szervezve – kognitív képességek fejlesztését segítő játékok, önismeretet- önbecsülést-emberismeretet fejlesztő játékok, érzelmek felismerését és társas kompetenciákat fejlesztő játékok – ismerkedhettünk meg a társasjátékokkal, de nem csupán ismerkedtünk, hanem sajátélményként is megtapasztaltuk a játék örömszerző, feszültségoldó, személyiségfejlesztő hatását.
„… ha meg akarjuk szüntetni a világ sürgető problémáit – például az éhínséget, a szegénységet, a klímaváltozást vagy az elhízást – akkor világviszonylatban a mostanihoz képest hétszer annyi időt kellene játékkal tölteni.” /Mc Gonigal/
Talán érdemes ezen egy kicsit elgondolkodni…
Az elméleti játékok után mozgásos formában is átélhettük a játék örömét egy sportvetélkedő keretében, melyet a gyógytestnevelők szerveztek. Ehhez kiváló helyszínül szolgált a Tallinn városrész sportpályája, ahol három csapat mérte össze erejét.
A csapatnevek – Tinédzserek, Napsugarak, Creativi–Team – megválasztása után a tréfás bemelegítés és a „smile kereső” játék alapozta meg a jókedvet és a versenyhangulatot.
Ezután az akadálypálya állomásain időre kellett a csapatoknak különböző ügyességi feladatokat teljesíteni. A feladatok elnevezése – hűen a „Játéknaphoz” – jól tükrözte a játékosságot: dombra fel, mászóka-csúszda, plüss – váltó, pontszerző labdával, spárgafűzés pólón, kerékpár – váltó.
A váltóverseny során tovább fokozódott a hangulat, minden résztvevő teljes odadással küzdött a csapatáért.
A jól megérdemelt közös ebéd és beszélgetés közben, kissé megpihenve ébredtek rá a kollégák, hogy mennyire elfáradtak. A célt elértük: sport a játékban.
Nem maradhatott el az eredményhirdetés, az oklevelek átadása, melyen minden csapat dobogós helyezést ért el.
„Játszani legalább ketten kell, de inkább tízen, húszan, mert a közös játék a legnagyobb dolog az életben.” /Csukás István/
Ez a létszám, az összetartás és a jókedv bőven megvolt és bízunk benne, hogy lesz folytatása.
Szabó Anita és Rózsa Józsefné