2025/2026 Tiszaföldvári Telephely

Az udvar, mint élményszerző és terápiás fejlesztőtér a szakszolgálatban A feladat nem a hangyáról szólt

A „Projektek Éve” programsorozathoz kapcsolódva a Kunszentmártoni Tagintézmény Tiszaföldvári Telephelyén azt vizsgáltuk meg, hogyan használható fel a szakszolgálat udvara a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek fejlesztésében.

Az elmúlt időszakban virághagymákat ültettünk, figyeltük a növények fejlődését, madárodút és itatót helyeztünk ki az udvaron. A foglalkozások során ezek a természetes elemek nem önálló programként jelentek meg, hanem a megfigyelési feladatok részévé váltak. A növények fejlődésének és a madarak megjelenésének nyomon követése lehetőséget adott arra is, hogy a gyermekek saját tevékenységük eredményét megtapasztalják.

Később már a teljes foglalkozást az udvaron tartottuk. A gyermekek

  • akadálypályán hajtottak végre érzékszervi, relációs és sorrendi feladatokat;
  • verbális utasítások, színek, formák, hangok alapján tájékozódtak a térben;
  • magokat és terméseket azonosítottak, csoportosítottak és sorba rendeztek;
  • rovarokat figyeltek meg és neveztek meg;
  • kavicsokból mintát építettek szülői modell alapján;
  • madár-és felhőmegfigyelést végeztek;
  • billenő eszközön végzett mozgás közben saját testrészeiket azonosították;
  • vastag szőnyegen másztak, egyensúlyoztak és lassított mozgásokat végeztek.

A feladat eredetileg nem a hangyáról szólt. Mégis ő lett az egyik foglalkozás főszereplője. Ahogy olykor a talált csiga, a madárodú körül sürgölődő cinegék vagy a virágzó hagymások is. A gyermekek figyelmét folyamatosan új ingerek vonták magukra, miközben a fejlesztő feladatokat is végre kellett hajtaniuk.

A tapasztalatok azt mutatták, hogy ugyanazok a készségek, amelyek a fejlesztőszobában már jól működnek, a szabadban új kihívások elé kerülnek. Egy érdekes termés, egy mozgó rovar, a játszótér hangjai vagy a fiókát etető madarak mozgása könnyen elterelheti a figyelmet. A gyermeknek ilyenkor nemcsak a feladatot kell megoldania, hanem vissza is kell térnie hozzá.

A foglalkozások során azt tapasztaltuk, hogy az udvar nem egyszerűen helyszínként szolgált.

A természeti jelenségek nem önálló témaként, hanem lehetőségekként jelentek meg. Egyszerre szolgáltak mozgásos, érzékelési, kommunikációs, megfigyelési és gondolkodási feladatok alapjául.

A gyerekek a korábban gyakorolt figyelmi, mozgásos és gondolkodási készségeiket változatos, természetes környezetben alkalmazhatták, miközben saját élményeken keresztül figyelhették meg a körülöttük zajló változásokat. A közösen átélt tapasztalatok gyakran beszélgetéseket indítottak el, amelyekbe a szülők is bekapcsolódtak.

A projekt megerősített bennünket abban, hogy a természetes környezet tudatos bevonása értékes lehetőséget jelent a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek komplex fejlesztésében.

 

Tiszaföldvár, 2026.06.15.

Hatvani Rózsa
szakvizsgázott pedagógus, tanító,
gyógytestnevelő, alapozó terapeuta,
DSZIT pedagógus