Immár hagyományt teremtve, 2017. év őszén, hasonlóan az elmúlt évi műhelyfoglalkozásokhoz, szintén logopédiai témában kezdődtek Megyei Szakértői Bizottság szalmai rendezvényei. Az idén a differenciálás témakörére fordítottunk nagyobb hangsúlyt. Megvizsgáltuk a pedagógusok kompetenciáinak tükrében a differenciálás lehetőségeit a beszédzavar, beszédfogyatékosság esetén, figyelembe véve a korosztályok életkori sajátosságait.
2017.november 20-án a „Nyelvi zavarral küzdő óvodás gyermekek integrált nevelése, iskolára való készültségének segítése, annak differenciált módjai” volt a foglakozás témája. Megállapítható, hogy az óvoda, mint intézmény és az óvónő legfontosabb feladata a gyermekek iskolai életre való felkészítése. Először felidéztük a résztvevő óvodapedagógusok, tanítók segítségével az óvodába kerülő, 3 éves gyermekek életkori sajátosságait, a nyelvi fejlettség különböző szintjeit. Különválasztottuk egymástól az élettani beszédhibát (élettani pöszeség és dadogás) a súlyos beszédhibáktól (megkésett/akadályozott beszédfejlődés, diszfáziák, lassan javuló/diffúz pöszeség, hadarás, dadogás). Nem foglalkoztunk a ritkábban előforduló orrhangzós beszéddel, a más fogyatékosságokhoz társuló beszédzavarokkal. Összegyűjtöttük a résztvevőkkel a beszédzavartípusok jellemzőit, a különböző beszédproblémával küzdő gyermekek tipikusnak ítélt nyelvi sajátosságait, személyiségük és egyéb kísérő, speciális vonásait. Megállapítottuk, mely esetekben lép túl a beszédprobléma a csupán artikulációs zavar szinten. Milyen fontos szerepe van a közlésben a grammatikai rendszernek, s hogy a produkció oldala mellett az észlelés és beszédértés kellő szintje hasonlóan fontos terület. Ezt követően megosztották tapasztalataikat, ötleteiket, melyeket a csoportjukban foglalkoztatott, adott beszédfogyatékos gyermek integrációja, differenciált foglalkoztatása, beilleszkedése, vagy ismeretszerzési folyamatainak segítése terén használtak. A párbeszédek során összegyűjtöttem a legfontosabbnak ítélt óvónői kompetenciával használható, befogadást és differenciált foglalkoztatást segítő elvet, módszert.
Mit tehet az óvodapedagógus általában:
- Elfogadás, befogadás, a gyerekközösséggel való elfogadtatás segítése
- Érzelmi támasz nyújtása
- Egyéni bánásmód
- Következetesség
- „Testhez álló” feladatok a gyermek számára!
- Szókincs fejlesztése
Az óvónői kompetencia eszközei a nyelvi fejlesztésben
- Egyszerű, rövid mondatok használata
- Egyszerű grammatikai szerkezetek használata
- A gyermekkel szembefordulva való beszélgetés
- Játékos nyelv-, ajak- és fúvógyakorlatok, hangutánzók
- Mozgással kísért mondókák, versek gyakorlása, mozgás és beszéd összerendezése, helyes (spontán) beszédlégzés gyakoroltatása.
- Nem feltétlen célunk a helyes artikuláció gyakoroltatása, ellenben a kialakított hangok használata igen (életkortól és beszédfogyatékosságtól függ)
Összegezve:
- Nyújtson helyes mintát egész lényével!
- Kísérje figyelemmel a gyermek fejlődését!
- Keresse az egyéni bánásmód lehetőségeit!
- Beszélgessen a gyermekkel, és beszéltesse őt, gondolkodása, szókincse, teljes egyénisége fejlődésének érdekében!
- Alakítson ki bizalmi kapcsolatot a szülővel!
- Ne akarja a szülői feladatokat átvenni!
- Forduljanak szakemberhez a szülővel együttesen!
Optimális esetben az óvodáskor végére jut el a gyermek a nyelvi fejlődős azon fokára, mely lehetővé teszi a kultúrtechnikák elsajátítását.
A 2017. november 27-i alkalommal a nyelvi zavarral küzdő tanulók integrált nevelését, oktatását, s az ismeretszerzés és számonkérés során adódó differenciálás lehetőségeit jártuk körül. Összegyűjtöttük az iskolába érkező gyermek mely képességek birtokában kezdi az olvasás-írás és számolás elsajátítását: megfelelő szókincs, tiszta artikuláció, gondolatainak szabatos kifejezése (pl. időrend, ok-okozat… megfogalmazása), helyes grammatika, nyelvi egységek analízisének és szintézisének képessége, utasítások megértése. A sikeresen elsajátított írott nyelvi formák ezután már a tudás megszerzésének eszközeivé válnak. Több eset bemutatásán keresztül tanulmányoztuk, az ismeretszerzési folyamatban tapasztalt sikertelenség, hiba lehetséges okait és következményeit, s hogy a súlyos nyelvi zavarok milyen színes további tüneteket okozhatnak a tanulás során. Kitértünk külön a beszédfolytonossággal kapcsolatos helyes tanári attitüdre.
A résztvevő pedagógusok tapasztalataikból merítve idézték föl azokat az emlékeiket, melyek valószínű nyelvfejlődési elmaradáson alapuló, az iskolai sikertelenséget, vagy nehezített ismeretszerzést eredményező esetek voltak. Megosztották a megjelentekkel, hogyan próbáltak segíteni ezen a helyzeten, felismerték-e a problémát.
Meghatároztuk azokat az elveket, területeket, melyeken a differenciálás, egyéni bánásmód megilleti a tanulókat.
- Ne helyette csináljuk!
- Ne csupán kevesebbet,
- Észlelés-ismeretszerzés segítése
- Motoros-kivitelezés segítése
- Órai munka
- Házi feladat !
- Számonkérés (szóban, írásban)
- Másodlagos tünetek kialakulásának megelőzése.
A két délutáni alkalmon nagyon lelkes, aktív kollégák vettek részt, az együttgondolkodás mindnyájunk számára hasznos volt!
2017. december 5.
Nagyné Zolnai Gabriella
gyógypedagógus-logopédus JNSZM PSZ MSZB