A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Szakszolgálat szervezésében, az EFFOP. 3. 1. 6-16-2017 00026 azonosítási számú „Hinned kell, hogy a világ teveled is ékes!” A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek minőségi ellátása projekt keretében 2018. november 20-án került megrendezésre az együttnevelésről szóló konferenciánk a tiszaligeti Campuson.
A konferenciát Szutorisz-Szügyi Csongor Tankerületi Igazgató Úr nyitotta meg, aki köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a magyar iskolarendszer legnagyobb kihívása, hogy az eltérő képességű gyerekek az állapotukhoz legjobban illeszkedő ellátást megkaphassák az iskolákban. Meghívott előadóink a gyógypedagógia és a gyermekgyógyászat, gyermekpszichiátria neves szakemberei, oktatói, akik több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek a gyermekek/tanulók integrálásával kapcsolatban, annak minden megélt sikereivel, nehézségeivel együtt. Az együttnevelésről és az inklúzióról mint társadalmi szükségletről, az autizmusról és viselkedési problémákról, a gyermekpszichiáter diagnosztikai és terápiás lehetőségeiről, a gyógypedagógus mint az együttnevelést segítő szakember munkájáról esett szó.
Dr. Varga Imre a Szegedi Tudományegyetem tanára, az integrációról, mint társadalmi szükségletről beszélt, s elmondta, hogy a tananyagközpontú oktatás helyett a személyiségközpontú fejlesztésre kell a hangsúlyt helyezni, hiszen a cél az lenne, hogy a társadalom értékteremtő részét tudná képezni minden gyermek.
Janoch Mónika az autizmusban érintett gyermekek/tanulók mindennapjait megkönnyítő technikákat, a befogadó környezet kialakításának szempontjait vázolta fel tartalmas előadásában.
Dr. Juhász Enikő a gyermekpszichiáter nézőpontjából tartott előadást az együttnevelésről, kiemelve három területet, mint a speciális tanulási problémákat, az ADHD-t és az enyhe értelmi fogyatékosságot, tanulási akadályozottságot.
Dr. Mile Anikó, a Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatója az együttnevelést segítő gyógypedagógiai tevékenységben rejlő professzionalizmusról, a kéttanáros modellről tartott érdekfeszítő előadást, megismertetve a hallgatósággal a témához kapcsolódó fontosabb kutatási eredményeket.
Végül Csibi Enikő Főigazgató Asszony a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Szakszolgálatnál folyó, az együttnevelést érintő, segítő munkát ismertette „Együttnevelési látkép” című előadásában.
A konferencia záróprogramja két szekció köré szerveződött. Az első szekció témája „Mozgássérültek, autisták és enyhe értelmi fogyatékosok sikeres együttnevelése” volt, melyet Lázárné Barna Andrea a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Megyei Szakértői Bizottságának munkatársa moderált. A kerekasztal beszélgetésen számos érdeklődő vett részt, óvodapedagógusok, pedagógusok, gyógypedagógusok képviseltették magukat. Az együttneveléshez kapcsolódóan több „jógyakorlatot” hallhattunk arról, hogy több intézményben hogyan valósítják meg a sajátos nevelési igényű gyermekek/tanulók együttnevelését. Szó esett a mindennapi munkát érintő nehézségekről, a túlterheltségről. Megfogalmazódott a tudásbővítés, a továbbképzés iránti igény, valamint a pedagógus munkáját támogató pedagógiai asszisztensek szükségessége.
A második szekció Makai Beáta vezetésével „Együttnevelés, tanórai differenciált foglalkoztatás, egyéni bánásmód” címmel gyakorlati aspektusból közelítette meg az adaptív pedagógia kérdéskörét. Áttekintésre kerültek az együttnevelés sikerességét előrejelző tényezők, az intézményi feltételek, a pedagógusi szerepvállalás.
Kipróbált, hatékony módszerek és „jógyakorlatok” példáival járhattuk körbe a differenciálás színtereit, a legoptimálisabb ismeretelsajátítás érdekében alkalmazott módszereket, a hatékony tanulást elősegítő szociális kereteket, munkaformákat. Nehézségként merült fel a magas osztálylétszám, illetve a sajátos nevelési igényű gyermekek/tanulók arányának növekedése.
Mindkét szekcióülés jó hangulatban, új tapasztalatokkal gazdagodva valósult meg. A plenáris ülés előadásai és a kerekasztal beszélgetések egyaránt hasznosak voltak számunkra, mert elméleti és gyakorlati ismereteink bővítése mellett lehetőség adódott a szakma különböző területein dolgozó pedagógusok véleményének, tapasztalatainak megismerésére, a szemléletformálásra. E szemlélet markáns elemei: a differenciáló, individuumhoz igazodó pedagógia, valamint a sérülésközpontú pedagógiát fölváltó szükségletközpontú nevelés. A sajátos nevelési igényű gyermekek együttnevelésében tehát a környezet tulajdonsága kell, hogy legyen az integrációra való képesség. Ez a szemlélet alapozza meg az integráció társadalmi szintű megvalósulását, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek felnövekedvén a társadalom értékes, értékeket megőrző és értékteremtő tagjaivá válhassanak.
Az együttnevelésről szervezett konferenciánk igen sikeres volt, hiszen e korszerű szemlélet bázisán a mindennapi gyakorlati munkába fordítható, hasznos ismereteket és tapasztalatokat is szereztek a résztvevők: a szakma különböző területein dolgozó pedagógusok.