Találkozásunknak az volt a célja, hogy nyílt és széles körben kommunikáljunk az adott jelenségről. Mindezt, annak érdekében, hogy ha jelentkezik a bullying (márpedig jelentkezik), akkor ne egy passzív környezetben erősödjék fel a bántalmazó haragja és gyengüljön tovább az áldozat, hanem a jelenlévők reakcióra kényszerüljenek, vagy legalábbis tudják, hogy jogosultságuk van arra, hogy közbe lépjenek.
Mi is a bullying? Ez az iskolai zaklatás. Vagyis agresszív viselkedés, vagy sérelem okozása szándékosan, amelyet ismétlődően és hosszú időn keresztül (vagy legalábbis ismételten) követnek el, olyan interperszonális kapcsolatban, ahol a hatalmi egyensúly hiányzik. (Dan Olweus 1999)
A mindennapi szóhasználattal élve: a gyengébb bántása csak azért, hogy a magát erősebbnek vélő fitogtathassa hatalmát, ehhez rendszerint asszisztenciát kér.
Mi a zaklatás köre? Milyen is az így kiszemelt áldozat? Milyen a tipikus bully (zaklató)? Végül, de nem utolsó sorban, mi a helyzet a szemlélőkkel?- ilyen és ehhez hasonló kérdések vetődtek fel.
„Bár az iskolai zaklatás, bántalmazás jelensége nem ismeretlen az oktatási intézményi környezetben megfordulók számára, sőt a szélesebb közvélemény is alkalmanként szembesülhet a jelenséggel és következményeivel, ennek ellenére sem a közvetlenül érintett, érdekelt kör (tanárok, diákok, áldozatok, bántalmazók, szülők), sem a szélesen értelmezett közvélemény nem nevezhető tájékozottnak, széles körű információval rendelkezőnek a témakör tágabb és szűkebb értelmezését illetően.” (Tanulmány 2015, Szerzők: Simon Dávid, Zerinváyi Barbara, Velkey Gábor)
„Minél többen hallanak, tudnak a problémáról, minél szélesebb körű és alaposabb a tájékozottság, minél bővebb, és minél szélesebb körűen hozzáférhető a vonatkozó összegyűjtött tudás, annál felkészültebb a szülő, a tanár a probléma diagnosztizálására és kezelésére, annál hamarabb érzékeli az érintett közösség magát a problémát, illetve annál hamarabb szembesül az áldozat és a zaklató saját szerepével és annak következményeivel.”- fogalmazza meg a továbbiakban az említett tanulmány.
Végül, nem utolsó sorban álljon itt egy tanulmány részlet, amely felhívó jellegével kongassa meg a harangokat ott is ahol eddig csend és megalkuvás volta problémát illetően. Ez a cyberbullying ártó jellegét hangsúlyozza, de ugyanilyen kaliberű a valós bántások megélése is.
„ A tanárok, személyzet, szakemberek felkészültsége, információi tehát talán a legfontosabb kulcselemek az iskolai zaklatás megelőzésében, feltárásában és kezelésében. …Kutatásunk szerint a pedagógusok még nem veszik eléggé komolyan a virtuális zaklatást (szemben a diákokkal, akik ennek szigorúbb büntetését, de több ezzel kapcsolatos beszélgetést is igényelnek és a legsúlyosabb bántalmazástípusnak látják).” (a már jelzett tanulmány)
Megszólalt a pedagógus és egy bántalmazott szülője is. Köszönet a bátorságukért és a helyzet ilyen támogatásáért.
2017. január 30.
Szebeni Viola
tanácsadó szakpszichológus