Tartalomjegyzék:
Hogyan érjük el, hogy önállósodjon a gyermekünk, avagy mit tesz egy sikeres cipőfűzés?
Dackorszak „kisokos”
Megfelelő tanulási környezet
Hatékony tanulásszervezés
Olyan nehéz jónak lenni
Testvér születik…(A testvér féltékenység problémái)
Testvér születik… 2.rész
Sokat sír a baba…
Hogyan érjük el, hogy önállósodjon a gyermekünk, avagy mit tesz egy sikeres cipőfűzés?
Nagyon sokszor észleljük, hogy az óvodás gyermekek az öltözködésben, étkezésben sokkal önállóbbak az óvodában, mint otthon. Tudjuk is rá a választ: Mivel sietünk, ezért a gyermeket is siettetjük, inkább feladjuk a gyermekünkre a cipőjét, ruháját, hiszen nincs türelmünk kivárni, hogy megcsinálja egyedül. Később, amikor már elvárnánk az önállóságát, gyermekünk továbbra is igényli a mi segítségünket. Fontos, hogy a gyermekünket segítsük az önállósodásában, hiszen ezzel önbizalmát, kompetencia-érzését erősítjük; no, meg nekünk, szülőknek is könnyebb (lesz) az életünk.
Először mutassuk meg neki, hogyan kell, gyakoroljuk közösen a gyermekkel. Addig segítsük, támogassuk a tevékenységében, amíg meg nem tanulja, amíg egyedül is meg bírja, meg tudja tenni. Azután már nem kell. Ezt a pszichológia „anyai állványozásnak” nevezi: addig támogatjuk, amíg egyedül, önállóan nem képes valamire. Bármilyen apróság, piciny eredmény esetén mutassunk elismerést, respektáljuk az igyekezetét! Hogy kompetensnek, ügyesnek érzi magát, az erősíti az önbecsülését, magabiztos lesz, aki bízik saját tudásában, és felnőve később is hinni, bízni fog önmagában.
Magyarné Kovács Ildikó
pszichológus
Sokat segít a dackorszak kezelésében, ha nem úgy gondolunk rá, hogy a kisgyermekünk szándékosan bosszantani akar.
„A büntetés szenvedést okoz a gyereknek, azért, mert problémája van. Ahhoz, hogy probléma-megoldó felnőtteket neveljünk, a megoldásra koncentráljunk, ne a megtorlásra” (L.R. Knost). Tehát ha megbüntetjük, azzal azt tanítjuk, hogy az érzelmeket el kell fojtani. Ha azonban megmutatjuk neki, hogy mit tud csinálni a káros érzelemkezelés helyett, akkor egészségesebb felnőtt generációt nevelünk.
„Amikor a gyerekeinket elárasztják a nagy érzelmeik, a mi dolgunk, hogy megosztjuk velük a nyugalmunkat, ne pedig csatlakozzunk a káoszukhoz” (L.R. Knost). A hisztiző, kiabáló, földön fetrengő kicsire, ha rákiabálunk, azt látja, hogy a kiabálás egy probléma-megoldás, amit a felnőttek használnak. Ha segítünk megnyugodni nekik, és utána megbeszéljük, mit lehetett volna csinálni, akkor a megnyugtatás belsővé válik, és később magát is meg fogja tudni nyugtatni.
„Ha úgy gondolsz a gyermekedre, hogy most rosszul viselkedik, akkor automatikusan büntetésre fogsz gondolni. Ha arra gondolsz, hogy nehezére esik egy nagy érzelmet kezelnie, akkor azon fogsz gondolkodni, hogyan tudnál neki segíteni” (Ismeretlen szerző). Ha mi nem vesszük ellenünk való támadásnak azt, hogy a gyerek ellenkezik, hanem megértjük, hogy ez az énje fejlődésének a része, éppen felfedezi, hogy van akarata, akkor nyugodtabban tudunk neki segítséget nyújtani.
Megelőzés, avagy jobb, ha minél kevesebb esélyt adunk a kiborulás megjelenésének:
A pozitív nevelés 4 alapelve (4c method), ami segít megelőzni, hogy érzelmileg labilis állapotba kerüljön a gyerek:
- Szeretet-tank (care): Azaz töltsünk időt együtt a gyerekkel, amikor csak rá figyelünk, az ő kívánsága szerint játszunk, amikor ő lehet az ügyesebb, erősebb. Ez legyen rendszeres, de elég napi 15-20 perc is, ha az intenzív.
- Következetes határok (consistency): Azaz legyenek a gyerek életében olyan alapelvek, szabályok, amik mindig ugyanazok. Ha valamit egyszer megengedünk, ne várjuk, hogy megértse, legközelebb már nem szabad.
- Logikus következmények (consequences): Ha valamit kérünk, vagy megszabunk, már előre mondjuk meg, mi lesz a következménye, ha nem teljesül, így elkerüljük a büntetésadást, és tanítjuk is a gyereket. Pl. Ha nem pakolsz el vacsora előtt időben, akkor kevesebb időnk fog jutni fürdés után a mesére és beszélgetésre.
- Felelősség (choice): Ha adunk választási lehetőségeket olyan dolgokban, ami a korosztályának megfelelő, akkor hagyjuk kibontakozni az énjét, és kevésbé érzi szükségét az ellenkezésnek. Pl. Választhat két ruha közül, mit venne fel. Kiválaszthatja, hogy másnap 2 opció közül mit szeretne reggelizni.
Segíthet kiegyensúlyozottnak maradnia, ha a következőkre figyelünk:
Környezeti ingerek feldolgozása:
A túl zsúfolt napirend, a túl sok program, egy nap sok új ember vagy több új helyszín megterheli az éretlen idegrendszert, és a túlfáradt gyerek könnyen kiborul. Legyen minden nap idő, lehetőleg a nap közepén, amikor ha nem is alszik már, de megszokott környezetben, kevés emberrel, kevés zajjal körülvéve nyugodtan játszhat, és ez idő alatt kipihenheti, feldolgozhatja a nap addigi eseményeit.
Stressz levezető technikák:
Legyen a tarsolyunkban mindig pár trükk, amikkel segíthetünk leadni a gyereknek a feszültséget, anélkül, hogy kárt tenne magában, másban, vagy a környezetében. Ha nagyon feszült, ajánljuk fel, hogy kiáltson egy nagyot, üthet egy párnába, toppantson a lábával, szorítsa ökölbe a kezét, ameddig csak tudja, szaladjon egy kört, vagy más hasonló egyszerű ötletet, ami bevált korábban.
Utólagos megbeszélés:
Amikor még dühös, és feszült a gyerek, nincs értelme a beszélgetésnek, mert nem tud odafigyelni. Ha már megnyugodott, és eltávolodott a helyzettől, akkor viszont érdemes újra megbeszélni, mi lett volna a jó megoldás. Jó időpont lehet erre este, a lefekvés előtti időpont, a mese ideje előtt is.
Szerepjátékok, szülői minta:
Sokkal könnyebben tanul a gyerek, ha megtapasztalja, hogyan kell a problémákat megoldani, mint ha csak hall róla. A szülői példamutatás a legjobb mód erre, de hatásos lehet a játékokkal eljátszott problémahelyzet is. Ezekből nagyon sokat tanulhatnak.
Ha már benne vagyunk a helyzetben, és meg kellene nyugtatni a dacos gyereket:
Hallgassuk meg (ítélkezés nélkül), és próbáljuk megérteni, min megy keresztül (Segíts megértenem… Mire van szükséged… Mitől éreznéd jobban magad…). Mi fogalmazzuk meg, szerintünk mi történt, mit érez (Azt látom, hogy most… Úgy vettem észre, hogy nem az a baj, hogy… Lehet, hogy inkább csak…).
Ha nem tud megnyugodni, vonjuk ki a helyzetből (menjünk el onnan, ami kiváltotta a problémát, vonuljunk el együtt a gondolkodó, megnyugvást segítő helyre, amit együtt alakítottunk ki, ha otthon vagyunk). Amikor beszélünk hozzá, ne minősítsük őt magát (pl. Ne mondjuk, hogy: Megint rossz voltál… De hisztis vagy… Nem tudsz viselkedni…), csak arról beszéljünk, hogy amit tett, annak milyen hatása van ránk, rá vagy a többi résztvevőre. (pl. Nagyon megbántottad a barátodat, amikor elvetted tőle kérdezés nélkül a játékot, nagyon rosszul érzi magát. Nagyon rossz nekem, hogy nem hallod meg, amit mondok.).
Ha olyan mérges, hogy semmi nem segít, ajánljunk fel a korábban megbeszélt feszültségkezelő trükkökből néhányat, mi segítene neki megnyugodni. Ha tényleg semmi nem használ, egyszerűen várjuk ki, amíg kisírja magából a feszültséget, ajánljunk fel egy ölelést, vagy csak várjunk vele türelmesen.
Pintérné Csikós Tímea
pszichológus
Kedves Szülők!
A következő területek átbeszélésével segíthetnek a gyermeküknek az otthon tanulás időszakában, hogy megfelelő tanulási környezetet alakítsanak ki, és hatékonyan tudjanak tanulni akkor is, ha az iskolai keretek most hiányoznak.
Tarts egy számodra is kényelmes napirendet, feküdj le időben, és kelj fel időben, kialvatlanul nem fogsz tudni jól tanulni. Fontos, hogy ne csússzon el a napod a túl késői kelés és késői lefekvés miatt, ha természetes fény helyett sokat tartózkodsz mesterséges fény közelében, rontja a hangulatod, csökkenti az energiád.
A tanuláshoz próbálj meg egy csendes helyet keresni, ahol minél kevesebb dolog vonja el a figyelmedet. Tehát nem szól a tv, se más eszközön műsor vagy beszélgetés a közösségi média felületeken. Ne legyen olyan dolog a környezetben, ami folyamatosan mozog vagy változik, mert akaratlanul is észleli a szemed a változást, és mindig meg fogja szakítani a koncentrációd.
Tarts rendet az asztalodon, készíts minden szükséges dolgot a kezed ügyébe, hogy hatékony maradj.
Ha olyan típus vagy, akinek nehezére esik koncentrálni teljes csöndben, akkor olyan zenét válassz, aminek nincs szövege, csak hangszeres. Így segít koncentrálni, de nem vonja el teljesen a figyelmed.
Egyél, igyál tanulás előtt. Ha hosszabb egybefüggő tanulást tervezel, és közben megéhezel, valamilyen gyümölcs remek választás, a gyümölcscukor kifejezetten jó táplálék az agynak, és ha feszültség levezetésként vagy koncentráció segítőként rágcsálsz, akkor sem gyűjtesz velük folyamatosan fölösleges plusz kalóriát.
Alakíts ki magadnak kényelmes munkafelületet, ahol hosszabb távon is kényelmesen tudsz dolgozni, elférnek a könyvek, jegyzetek, on-line munkához laptop, számítógép. A kanapé, ágy nem jó választás, hamar elgémberednek a végtagjaid, és a folytonos kellemetlen érzés zavarni fog.
Fontos a jó megvilágítás. Legjobb a természetes fény, tehát egy ablakkal szembe fordított íróasztal, de ha már nem jut elegendő természetes fény, legyen egy meleg fényű asztali lámpa, ami megvilágítja az egész munkafelületet.
Reggel, mikor megtervezed az aznapi tanulást, nézd át az üzeneteidet, utána csukd be az üzenetküldő felületeket, és legközelebb csak akkor nézd át őket, amikorra betervezted a napodba. A folyamatos értesítések is zavarhatnak.
Ha szomorú, feldúlt, dühös vagy, adj magadnak időt, hogy megnyugodj, foglalkozz a dologgal, különben a feszültség ott marad, és nem fogsz tudni teljesen a tanulásra koncentrálni.
Pintérné Csikós Tímea
pszichológus
Kedves Szülők!
A következő területek átbeszélésével segíthetnek a gyermeküknek az otthoni tanulás időszakában, hogy megfelelő tanulási környezetet alakítsanak ki, és hatékonyan tudjanak tanulni akkor is, ha az iskolai keretek most hiányoznak.
Készíts egy táblázatot, naptár lapot, heti tervezőt, amibe felírhatod a feladataidat, és folyamatosan szem előtt lesz, hogy mire kell, hogy aznap időt keríts.
A napi feladataid, a tananyagot oszd fel kisebb részekre. Körülbelül 25 perc az, amit intenzív tanulással tölts, majd iktass be 5-10 perc szünetet, ebédre és utána pedig legalább 1,5 órát szánj. A tanuláson kívül ne felejts el beiktatni időt napi mozgásra is. Ne tervezd túl magad, délutánra hagyj szabad időt is szórakozásra, a családra és barátokra.
Ha valami nem megy, ne tölts felette túl sok időt. Vagy iktass be egy pihenőt, és újult erővel fogj bele, vagy kérj segítséget tanártól, osztálytárstól, szülőtől. Ha csak egy kis információ hiányzik, keress rá az interneten.
Váltogasd a reál és humán tárgyakat, ne ugyanazon részét dolgoztasd az agyadnak sokáig. Túlfáradás esetén nem leszel olyan hatékony.
Hagyj időt minden tananyagrésznél arra, hogy átolvasd, kijegyzeteld vagy más módon átdolgozd, és a végén felmondd másnak, magadnak, vagy átbeszéld valakivel, elmagyarázd valakinek.
Ha másnap számonkérés lesz, ne felejtsd el este lefekvés előtt röviden átnézni, végig gondolni, amit megtanultál. Éjszaka az agyadnak több ideje van feldolgozni, beépíteni az új tudást.
Kezdd egy számodra érdekes tantárggyal, anyagrésszel a tanulást, aztán folytasd a nehezebb, számodra kevésbé érdekes tantárgyakkal, és a végére hagyd a könnyű, gyorsan elvégezhető feladatokat. Segít motiválni magad.
Ha valamit megértettél, ami eddig nem ment, ha megtanultál valami igazán nehezet, ne felejtsd el megjutalmazni magad valamivel, ami igazán örömet okoz.
Pintérné Csikós Tímea
pszichológus
„Olyan nehéz jónak lenni…” A hiperaktivitás és figyelemzavar jelei
Kedves Szülő!
Ha gyermeke eszes, okos, de folyton panasz van rá az iskolában – a tanítási órákon feláll, állandóan babrál valamivel, miközben figyelnie kellene; izeg-mozog, leveri a padról a felszerelését, már ha nem felejtette el magával vinni; szétszórt, nyugtalan, órai munkái rendezetlenek; mindent észrevesz, ami nem az óra menetéhez tartozik; dühbe gurul, ha nem őt szólítják, mikor jelentkezik; gyakran agresszív, nehezére esik kivárni a sorát, kinevet másokat, ugyanakkor hangosan magyaráz, csak hogy a figyelem középpontjába kerüljön –, Ön joggal bizonytalanodik el, és teszi fel a kérdést: „Valami baj van a gyermekemmel?”
A sok lehetséges válaszok közül az egyik a hiperaktivitás.
Mi is a hiperaktivitás?
A hiperaktivitás olyan tünetegyüttes, ami a figyelem, aktivitás és impulzivitás területeit érinti.
A hiperaktivitásnak három megjelenési formája van: az egyiknél a figyelemzavar a hangsúlyosabb, ami főként tanulási nehézségek formájában jelenik meg, a másiknál a hiperaktivitás dominál, viselkedési problémákkal, a harmadiknál egy kombinált változattal találkozunk.
Figyelem területén megmutatkozó tünetek:
-
Nem figyel a részletekre, gondatlan, hibákat vét
-
Nehézsége van a figyelem megtartásával egy feladat- vagy játékhelyzeten belül
-
Úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá
-
Nem követi az instrukciókat, elmarad az iskolai munka, a kötelességek teljesítése
-
Nehézsége van a tevékenységek megszervezésében
-
Elkerüli, nem szereti a tartós mentális erőfeszítést igénylő helyzeteket
-
Elveszít dolgokat (játékok, iskolai felszerelés)
-
Elvonják figyelmét a külső ingerek
-
Gyakran feledékeny
Aktivitás területén megmutatkozó tünetek:
-
Babrál kézzel-lábbal, fészkelődik
-
Elhagyja a helyét, amikor ülve maradást várnak el tőle
-
Rohangál, ugrál, amikor az nem helyénvaló
-
Nehézsége van az önálló, nyugodt játéktevékenységgel vagy az abban való részvétellel
-
Izeg-mozog, „mint akit felhúztak”
-
Túl sokat beszél
Impulzivitás területén mutatkozó tünetek:
-
Kimondja a választ, mielőtt a kérdést befejezték volna
-
Nehézsége van a várakozással
-
Félbeszakít másokat (beszélgetést, játékot)
-
Nehezen tűri a monotóniát
-
Sokszor megszegi a szabályt
-
Impulzív és agresszív
-
Türelmetlen, túlérzékeny, apróságok felidegesítik vagy frusztrálják
Mi okozza?
A figyelemzavar-hiperaktivitás okainak tisztázása napjainkban is folyik. Nagy valószínűséggel több körülmény együttes hatása hozza létre az ADHD-t. Kialakulásának okai közt genetikai hajlam, neurológiai zavarok, veleszületett vagy szerzett organikus rendellenességek és a felnevelkedés környezeti tényezői szerepelnek.
A hiperaktivitásra jellemző a korai kezdet. Jelei a magzati kortól kezdve, de az első 5 életéven belül biztosan megmutatkoznak. A hiperaktív gyerekek tünetei folyamatosan fennállnak a szülők és pedagógusok nevelési próbálkozásai ellenére. Előfordul azonban, hogy csak bizonyos időszakokban vagy bizonyos helyzetekben jelentkeznek. Ezért nem ritka, hogy elvetik a hiperaktivitás gyanúját.
Életvezetésük sajátos. Magzati kortól nyugtalanok, aktívak. Csecsemőkorban sokat sírnak, és nehezen lehet megnyugtatni őket. Eltérő mértékű alvászavart mutatnak (későn és nehezen alszanak el, korán kelnek, felcserélik a nappalt az éjszakával). Nehezen lehet etetni őket. Pszichomotoros fejlődésük a megszokottól eltérő, igen gyorsan zajlik. Korán felállnak, elindulnak. A járás kezdetétől szinte kizárólag futva közlekednek, számtalan baleset éri őket. Miközben kicsattannak az energiától, szüntelenül mozgásban vannak, állandóan izegnek-mozognak, dobolnak a kezükkel, harangoznak a lábukkal. Sokat és szívesen beszélnek. Kisgyermekkorban nehézséget jelent számukra a játékban való elmélyülés. Gyakran képtelenek végighallgatni egy mesét. Öntörvényűek, önfejűek, dacosak. Határok és keretek felállítására ellenállnak. Óvodáskortól fáradhatatlanul rohangásznak az asztalok között, és zavarják a többi gyereket, nemcsak azzal, hogy zajosan viselkednek, megállás nélkül beszélnek, fecsegnek, hanem azzal is, hogy ingerlékenyek és impulzívak, amikor nem szentelnek nekik figyelmet. Folyamatosan bohóckodnak, lökdösődnek, és bosszantanak másokat. Mindeközben játékeszközök mehetnek tönkre, és más gyerekekre támadhatnak. Ily módon feszült légkört teremtenek maguk körül. Kisiskolás korban nehéz nekik 45 percig nyugton ülni, csendben lenni, figyelni. Figyelmük rövidsége nem teszi lehetővé, hogy egy témát végig kövessenek, jól megértsenek. Figyelmetlenségeik miatt lemaradnak, fészkelődnek, beszélgetnek, viccelődnek. Nem kitartóak, rövid ideig képesek egy tevékenység mellett maradni. Sok mindenbe belevágnak, de nem fejezik be. Szórakozottak, minden zaj kizökkenti őket a koncentrációjukból, a munkájukból. Feledékenyek, és sokszor úgy tűnik, mintha nem hallanának. Feladathelyzet elől kitérnek. Csak kötetlen foglalkozások (tévézés, legózás) képesek hosszabb időre lefoglalni őket. Egyik tevékenységtől a másikig hajtja őket valami, és fokozott impulzivitásuk miatt nem tudnak kivárni. Minden elkészített feladatot azonnal meg kell mutatniuk. Odaadást várnak, feltétel nélkül és lehetőleg azonnal. Mivel nem tudnak várni, gyorsan csalódnak. Nehezen illeszkednek be a közösségbe. Közösségi szabályokat nehezen vagy csak erőteljes fegyelmezés hatására tartanak. Képtelenek veszíteni. Vélt vagy valós sérelemre azonnal, túlzott hévvel reagálnak, nem veszik figyelembe mások szempontjait. Hírtelen és drasztikusan váltanak hangulatot. Gyakoriak esetükben az indulatkitörések, agresszív megnyilvánulások. Kaotikusan túlfeszültek, gyűlöletkitörésük, robbanékony kiszámíthatatlanságuk ok nélküli. Társaik között vezető pozícióban vannak, ugyanakkor befolyásolhatóságuk miatt gyakran csapódnak a „rossz gyerekekhez”. Rendszeres konfliktusaik miatt önértékelésük, önbizalmuk alacsony szintű. Serdülőkorban hangulati labilitás, deviáns magatartásformák, illetve szélsőséges lázadások jellemezhetik őket. Deviáns csoportokhoz való kapcsolódás veszélye még kifejezettebb.
A hiperaktív gyerek szülőjének lenni nehéz. Több figyelmet, törődést, önuralmat, szeretetet igénylő feladat. A folyamatos negatív visszajelzések miatt mégis azt érezhetik, hogy szülőként megbuktak.
A nehézségek ellenére a hiperaktív gyerekek érzékenyek, jólelkűek, segítőkészek, kreatívak, a világra nyitottak. Tudásszomjuk lenyűgöző. Éles észűek és okosak lehetnek. Ha segítséget kapnak abban, hogyan kell önfegyelmet, önkontrollt gyakorolni, hogy a szabályok betartása megtanulható, akkor sikeres felnőtté válhatnak.
Hogyan segíthet a gyermekének a szülő?
-
Megfelelő mennyiségű alvás biztosításával
-
Megfelelő mennyiségű mozgás biztosításával
-
Rendszeres napirenddel, a napi rutin kialakításával
-
Ne töltsön túl sok időt a számítógép előtt: a „screen-time” és a médiatartalmak szülői kontrolljával
-
Egyszerű, tiszta és világos határok kijelölésével
-
Következetes szülői neveléssel
-
A gyermek folyamatos kritizálásának, büntetésének és korlátozásának kerülésével
-
Odafigyeléssel a testvér-rivalizáció kiküszöbölésére
Horváth Csilla
klinikai szakpszichológus
Testvér születik… (A testvér féltékenység problémái)
A második gyermek születése nagy változást hoz a családban. Az idősebb gyermek általában örömmel várja a kistestvért, akiben a jövőbeli játszótársat látja. Azonban hosszú időnek kell eltelnie, amíg így lesz. Egészen kicsi gyermekekkel a szülők úgy tudatják a kisbaba érkezését, hogy „testvért kap”. Ezt ajánlatos kerülni. A kisgyermekek ugyanis szó szerint értelmezik, és később nem értik, hogy miért nem tehetik azt a testvérrel, amit akarnak.
Amikor a testvér megérkezik, a szülők, elsősorban az édesanya tennivalói megnövekednek Az új „jövevény” leköti az édesanya figyelmét, energiáit, és így természetesen kevesebb ideje marad az elsőszülött gyermekre.
A testvérféltékenység, illetve később a rivalizáció, a versengés a legjobb szülői szándékok, nevelési módok ellenére megjelenhetnek. Az elsőszülöttnek mindenképp nehéz helyzetet jelent a testvér születése, hiszen az anyai figyelmen, törődésen mással kell osztoznia. Nem a féltékenység megjelenése, hanem az arra adott szülői válaszok mélyíthetik el a későbbi konfliktusokat a testvérek között.
Az újszülött kezdetben nem vált ki a testvérből ellenséges érzelmeket. A kisbabák külseje, gyámoltalansága mozgósítja az emberekben a pozitív érzelmeket, a gondoskodás vágyát. A gyermekek is hasonlóképpen vannak ezzel. Örömük, szeretetük akkor kezd megcsappanni, akkor jelenik meg a féltékenység, amikor a kicsi mászik, totyogni, járni kezd, megkaparintja az idősebb gyermek játékait, elveszi, esetleg tönkre is teszi azokat. Az édesanyák több figyelmet fordítanak a kisebbre, esetleg többet játszanak, és sokszor engedékenyebbek is vele, hiszen „ő még kicsi”.
A féltékenység ritkán csap át nyíltan ellenséges viselkedésbe. Ez leginkább ott fordul elő, ahol a testvérek között kisebb a korkülönbség. A „nagyobbik” esetleg megpróbálja bántani a kicsit. Ilyenkor természetesen határozottan közbe kell lépni, tudatni vele, hogy nem bánthatja a testvérét. A kistestvér születése után az elsőszülött gyakrabban keresi a kapcsolatot az anyával. Törődést, figyelmet igyekszik kiharcolni, sokszor „rosszalkodás” árán is. A testvér féltékenység megjelenhet úgy is, hogy a gyermek visszahúzódó, szorongó lesz.
Hogyan kezeljük a gyermek féltékenységét? Ahol az édesanya és a gyermek kapcsolata korábban kiegyensúlyozott volt, ott az apa szerepe nőhet meg a családban: az elsőszülöttel az apa többet játszik, sétára viszi, mesélhet neki, örömteli, érdekes tevékenységekkel kötheti le. Sokszor a nagyszülők segítenek hasonlóképpen. De történhet fordítva is: az édesanyát az apa vagy a nagyszülők tehermentesíthetik az újszülött körüli teendőkben, például felügyelnek a kicsire. amíg az anya a nagyobbik gyermekkel valamilyen kellemes, közös tevékenységet végez (játék, séta, játszótér).
A babával való foglalatosságba is bevonhatjuk a testvért, közben mesélhetünk arról, hogy ő milyen volt kicsinek. Nézegessünk a nagyobbik gyermekkel együtt babakori fényképeket, idézzük fel az emlékeket! Fontos, hogy a gyermek érezze az édesanya változatlan szeretetét, figyelmét.
A testvérek civakodásai, konfliktusai később is előfordulhatnak. A páros testvérhelyzet jobban elősegíti a rivalizációt, mint ahol több gyermek van. A gyerekek vitájába (bármennyire idegesítő is a szülők számára) nem célszerű beavatkozni, mivel a szülő ritkán tud olyan döntést hozni, amivel mindkét fél elégedett. (Nyilván ez nem azt jelenti, hogy a durva verekedést ne kellene megakadályoznia a szülőnek.)
A testvérhelyzet (az átmeneti nehézségek ellenére) előnyöket, pozitív hatásokat jelent a gyermekek életében. A testvérek segítik egymás szocializációját, az együttes játékban fejlődnek, közösen sajátítják el a társas viselkedés szabályait. Az idősebb testvér önértékelése nőhet azáltal, hogy kisebb és ügyetlenebb testvérével hasonlítja össze magát, a kisebb pedig korábban sajátít el ismereteket, viselkedési mintákat a nagyobbtól.
A testvérhelyzetben a szeretet is jelen van, nemcsak a versengés. Az együttműködés és valódi szociális kapcsolat akkor kezdődik, amikor a testvérek egyike elérte az iskolás kort. Nem kell tehát erőltetni a testvér szeretetét, magától kialakul. Ebben a folyamatban azonban nagy szerepet kap az igazságos, méltányos és a gyermekek egyéni tulajdonságait respektáló szülői magatartás.
Magyarné Kovács Ildikó
pszichológus
A család a társadalom legkisebb egysége, és olyan érzelmi-gazdasági közösségként jellemezhető, mely a külső és belső változásokhoz rugalmasan alkalmazkodó rendszerként reagál. Ebben az élő, szerves rendszerben minden kölcsönhatásban van egymással, ezért a külső vagy belső változások minden családtagra és az egész családi működésre is hatással vannak. A „minden mindennel összefügg” hatása jelenik meg például a testvér érkezése után. Ilyenkor a szülők gyakran tapasztalják, hogy a már sok tevékenységében ügyes, önállóságot elért gyermek mintha visszafejlődne egy korábbi szintre, megfigyelhető egy átmeneti visszacsúszás, visszaesés egy korábban már elért és meghaladott fejlődési szintre. Ez a testvér születésekor, ha nem is általános, de elég gyakori jelenség. Mik lehetnek ennek a jelei? Néhány példa erre: A gyermek viselkedése átmenetileg „kisbabás” lesz. Előfordulhat visszaesés a szobatisztaságban: a korábban már szobatiszta gyermek például újra bepisil. Az öltözködésben, evésben segítséget vár, holott korábban már ügyes, önálló volt ezekben a tevékenységekben. Visszakérné a cumit, cumisüveget, vagy a szülőkkel szeretne aludni, mint az újszülött, ragaszkodik hozzá, hogy fölvegyék, ölbe kéredzkedik, babásan viselkedik, esetleg dacosabbá válik stb. Fontos, hogy megértsük, hogy ezek nem a szülő szándékos bosszantására történnek, hanem – a pszichés fejlődésben – egy akaratlan, a gyermek által tudatosan nem befolyásolt, nem befolyásolható visszalépés, átmeneti regresszió jelei. A szülői reagálás igen fontos ennek a problémának a megoldásában is. Türelemmel és odafigyeléssel, ne pedig ingerülten vagy haraggal reagáljunk ezekre, különösen a szobatisztaságban való visszaesésre. Ezek átmeneti jelenségek, és valószínűleg eltűnnek majd. Mikor forduljunk szakemberhez? Amennyiben nem szűnnek meg maguktól a tünetek és sokáig fennmaradnak, vagy a szülő úgy véli, hogy nincsenek semmilyen összefüggésben a kisebb gyermek érkezésével, attól függetlenek, esetleg más probléma is van a család életében, ami generálhatja és fenntarthatja a tüneteket, akkor érdemes pszichológushoz fordulni.
Magyarné Kovács Ildikó
tanácsadó szakpszichológus
Az újszülöttek a sírással veszik föl a kapcsolatot környezetükkel. A viselkedéskutatók a sírást a kisbabák „gondozási helyzetet előhívó” viselkedésének tekintik. Az anyák a síráskor odamennek a gyermekhez, és megpróbálják a babát megnyugtatni, illetve az okot kideríteni, a sírást megszüntetni. Az, hogy a sírásra hogyan reagálunk, fontos a későbbi harmonikus anya-gyerek kapcsolat szempontjából.
Az újszülöttek a sírásukkal jelzik, hogy valamiért rossz a közérzetük. A leggyakoribb ok az éhség (szomjúság), a test lehűlése, esetleg túlmelegedése, hasfájás, székletürítéssel kapcsolatos gondok, fáradtság. (Az újszülöttnek akár egy órai ébrenlét is kimerítő lehet!)
A kisbabák az első két hónapban sokat sírhatnak, majd a testi szükségletek miatti sírás lecsökken.
A sírásnak kezdetben három jól elkülöníthető mintázata van. A tapasztalt édesanyák a sírás jellegéből felismerik, hogy mi baja van a kicsinek. Az éhségsírást, melyet alapsírásnak is hívunk, az éles, magas hang jellemzi, amit kisebb szünetek szakítanak meg. Az első hetekben az éjszakai sírásnak leginkább az éhség az oka. A dühös sírás érdesebb, nyöszörgőbb. A fájdalmat jelző sírást a magas hangfekvésről és szaggatott hangadásról lehet felismerni.
A kora csecsemőkori sírás csillapítása, a kicsi megnyugtatása több szempontból is nagyon fontos:
-
Az első néhány hónap sírása a kisbaba fizikai állapotával kapcsolatos, mindig oka van, nem kell félni attól, hogy a babát elkényeztetjük. A türelem és a gyengédség a korai anya-gyermek kapcsolat alapja.
-
Tudnunk kell, hogy a babák temperamentuma különböző. Vannak könnyebben, és akadnak nehezebben megnyugtatható csecsemők. Az előbbiek keveset sírnak, szoptatás után láthatóan elégedettek, sokat alszanak, könnyen alkalmazkodnak.
-
A nyugtalanabbak nehezen tűrik a fürdetést, öltöztetést, simogatást. Sokat sírnak, és ez bizony sokszor próbára teszi az anyai tűrőképességet. Ha az édesanya ilyenkor indulattal, haraggal reagál, az a csecsemő bizonytalanságát tovább fokozza, és még sírósabbá válik. Így kialakulhat egy ördögi kör, mely a szülő-gyermek kapcsolat zavarához vezet.
Figyelem! A babákat rázni, megrázni nem szabad! Súlyos agyi sérülést, károsodást, akár halált is okozhat a kisbabának, ha megrázzák!
-
A napirendhez szoktatás (evési, alvási, ébrenléti ciklusok) a csecsemőtől komoly alkalmazkodást kíván, és időbe telhet, míg sikeres lesz.
-
A sokat síró csecsemő mellett fontos az édesanya kikapcsolódása, pihenése. Az apa, a nagyszülők, esetleg más felnőtt segítsége átmenetileg tehermentesíthetik az anyát.
-
Ha az első hetekben az édesanya gyorsan és gyengéden reagál a baba sírásjelzéseire, a sírás intenzitása és gyakorisága csökken. Az anya és gyermek közötti korai szeretetkapcsolat így válik egyre mélyebbé.
Magyarné Kovács Ildikó
pszichológus