„Ők és Mi, avagy gondolkodjunk másképp az oktatásról….”
A 2016/2017-es tanév egyik fő célkitűzése, hogy a társintézmények felé nyitva, próbálunk új tapasztalatokat szerezni a munkánkhoz. Az első intézménylátogatásunk a budapesti Zöldkakas Líceum Szakközépiskolába vezet. Az intézmény nem egy szokványos középiskola. Elsősorban a mai oktatási rendszerbe beilleszkedni nem tudó fiatalokat várják „tárt karokkal”. Az intézmény egyik alapító tagja Braun József mutatta be nagyon röviden az iskolát, amely hihetetlenül hangzik, de már 20 éve működik. Számomra felfoghatatlan módon, de ide azok a gyerekek is szeretnek járni, akik már megjárták a legmélyebb poklot is, mert mondjuk 5 iskola tanácsolta őket el. Elsődleges szempont a GYERMEK és az ő kompetenciái, érdeklődési köre. Az iskola jelenlegi tanulói létszáma 150 fő. Kísérleti jelleggel ebben a tanévben egy általános iskolai csoportot is létrehoztak. Ebben az iskolában nincsenek osztályok, nincs tanár-diák viszony, nincsenek tantárgyak, nincs bukás, a tanulás projekt alapú. Van azonban minden diáknak mentora, aki segít akár a beilleszkedésben, vagy bármilyen ügyes-bajos dologban. A diák és mentor „páros” kialakulása kölcsönös választás alapján jön létre. A Zöld Kakas Líceum az egész tanév során fogad diákokat. A jelentkezők először az Ifjúsági Tanácsadó Szolgálat munkatársával beszélgetnek, majd a reménybeli osztályfőnökkel. Az év közben érkezőket kéthetes próbaidővel szokták fogadni, aminek végén az osztályt tanító tanárok együtt döntenek a jelentkezett diák felvételéről.
Az iskola értékelési rendszerének alapja, hogy azt értékelik, amit a diák valóban tud (és nem azt, amit tudnia kellene). Egyéni és személyre szabott haladási utak és haladási tempók állnak minden diák rendelkezésére, az értékelés ezekhez igazodik. Ugyanahhoz a tudáshoz többféle keretben (pl. szakórákon, projektekben, csoportosan, egyénileg, informálisan stb.) hozzájuthatnak a diákok. A tanulók képességeinek, készségeinek és tudásának, azaz kompetenciáinak átfogó képét igyekeznek feltárni és elismerni.
A munkaközösségünknek egy mentori team ülésbe volt szerencséje bekapcsolódni, ahol a gyerekkel foglalkozó szakemberek egy két órás team keretében megbeszélték a hét tapasztalatait és megtervezték az elkövetkező hetet. Úgy gondolom, hogy a háttér munka (team, közös megbeszélés) nagyon hangsúlyos része az iskola életében. Itt van idő megbeszélni, hogy a gyermekkel foglalkozó kollégák, hogyan látják magát a gyereket.
Az iskola, a kisebb gyermekek esetében nagy hangsúlyt fektet a szülőkkel való kapcsolat kialakításában, és ahogyan a gyerekek a szülők is ugyanolyan partnerek az iskolában.
A vezetők természetesen a nehézségekről is beszámoltak, mely bennünket is érint a mindennapi munkánk során: ez pedig a „normál” általános vagy középiskolákkal való együttműködés nehézsége.
A kollégák visszajelzései:
„Nagy élmény volt megismerni és megtapasztalni a Zöld Kakas Líceum mai közoktatástól teljes mértékben eltérő szemléletét. Nagyon értékes munkájukban, hogy a gyermekeket tiszta lappal fogadják, próbálják teljes személyiségét, érdeklődését, kompetenciáit megismerni, s ahhoz rugalmasan alkalmazkodva hozzájuk igazítani a tanulás folyamatát, eszközeit, módjait. Ez azt is eredményezi, hogy pedagógiai-nevelő-kísérő munkájukban folyamatos megújulásra, kreativitásra, nyitottságra, egyenrangúságra törekszenek, ami azt hiszem, nagyon hiányzik mai iskolarendszerünkből. Számomra a csoportok kialakítása, a csoportvezetők, mentorok jelenléte és szerepe is nagyon fontos iskolájukban, valamint a kompetencia térkép megalkotása, használata, amely a tanulóik erősségeit méri fel, erre alapozva fejleszti tanulási képességeiket, személyiségüket.”
„Az iskolában folyó szakmai munkában leginkább az tetszett, hogy egyénre szabott, mindenki a saját tempójában haladhat, valamint hogy nem tantárgyakat, hanem gondolkodásmódot, kompetenciákat fejlesztenek. A felnőtt-gyerek viszonyban a partnerség, ami kifejezetten tetszett, hogy nem szégyen a gyerektől tanulni, s fontos a véleménye. A heti stáb jó alkalom arra, hogy a gyerekek magatartásáról, tevékenységeiről minden fontos dolgot át tudjanak beszélni. Hasonló bevezetése, lehet, hogy a hagyományos iskolákban is hasznos lehetne.”
„Amiket mi differenciálásnak szoktunk javasolni a többségi pedagógusnak a szakvéleményeinkben, EZ, AZ, gyakorlatilag elég komoly szinten. Ha kb 10%-át megpróbálnák megtenni egy normál iskolában, már kevesebbet kellene elküldeni máshova, mert egy „normál” iskolában is jól éreznék magukat. És az érettségizett gyerekek azok, akik mutatják, hogy működik ez a módszer is, még ha először elég szabadnak is tűnik, hogy kompetenciák szerint értékelnek (miért ne haladhatna előrébb egy hiperaktív, de matekzseni gyerek pl. és akkor, lehet, kevesebb lenne a baj vele). Plusz, egyszerűen a toleránsabb, partneri és őszinte viszony jobban működik úgy általában is a gyerekekkel, ahelyett, hogy próbálja a tanár elérni és fenntartani azt az illúziót, hogy ő ott, aki megmondja a tutit. És ezt én is tapasztalom, kicsiben mikor tanítok. Na, ezt a szemléletváltást a tanároknál nem tudom, hogy lehetne megoldani. 🙂 Nagyon kevés pedagógus gondolkodik így a mi környékünkön. Rugalmasság a kulcsszó azt hiszem, valamiért ezt nem sokan képesek megtenni, ők szerintem csak ebben mások.”
„Amit ki tudok emelni: a gyermekközpontú, valamint a holisztikus szemlélet, amellyel a szakemberek dolgoznak az iskolában, és talán a tanulásban a belső motiváltság felkeltése. A „stáb” a gyermekről szólt, tényleg a fejlődésére, a pozitívumokra épített.”
„Az intézményben zajló munkát igen egyedinek és az ő megfogalmazásukat használva „furcsának” tartom. Egészen más felfogással állnak hozzá a gyerekekhez, mint a többségi iskolákban. A stábok munkája hasznos. Az látszik, hogy sok időt szánnak a problémák megoldására, bár bizonyos esetekben egy diagnózis sokat segítene a gondok orvosolásában, persze abban az esetben, ha a szakember segítségével értelmeznék azt. Az tetszik, hogy egyénenként foglalkoznak a problémákkal, szánnak időt arra, hogy felderítsék azokat.”
„Tetszik a resztoratív konfliktuskezelés alkalmazása. Nagyon jó az „Alkotónap”, amikor kicsit őrült módon lehet egy témához hozzányúlni. Itt valóban megoldható a személyes odafordulás, akár kétszemélyes helyzetekben. Tetszik, hogy mindenkinek van mentora. A tapasztalati tudáson és a gondolkodáson van a hangsúly.”
„Nekem az tetszett legjobban, hogy egy szakmai teambe bepillanthattunk, abba, mennyire részletezik az egyes történéseket hétről-hétre, átgondolva az addigi egész folyamatot, ráadásul minden gyerek ügyében, amikor ennyi ember dolgozik a gyerekek körül, ez elengedhetetlen.”
Barna Nelli
munkaközösség-vezető