A 2015/2016-os tanév utolsó munkaközösségi találkozóján, 2016. május 19-én, 19 fő vett részt jelenléti ív szerint.
A jelen megbeszélés kitűzött témaköreinek ismertetése után, a fő témánkkal az aktivitás- és figyelemzavar diagnosztikájával dolgoztunk. Random módon történő kiscsoportok alakítása után, minden csoport kapott egy kérdést, ami alapján elindult a közös gondolkodás. A rövid eszmecserét egy közös tapasztalat megosztás, beszélgetés követte. A gondolatindító kérdéseink a következők voltak:
Mi segít bennünket, mikor egy felterjesztés beérkezik?
Több kolléga is megosztotta tapasztalatait, miszerint nem minden esetben egyértelmű a vizsgálati kérelmen feltüntetett információk alapján, hogy milyen irányba indítsuk el a vizsgálati folyamatot. Előfordul, hogy a pedagógus nem szeretné felvállalni a nehézségeit, vagy ő maga is bizonytalan a probléma természetét illetően és nehezebben tudja megfogalmazni a felmerülő nehézségeket. Több kolléga is említette „jó gyakorlatként”, hogy az intézményekkel ilyen esetben felveszik a kapcsolatot és egyeztetnek a pedagógus kollégákkal, tisztázzák a nyitva maradt kérdéseket.
Mire kell figyelnünk a vizsgálatkor, milyen „eszközeink” vannak?
Az érintett csoport tagjai több szempontot is felsoroltak, amelyeket a vizsgálat során figyelembe veszünk, illetve megvizsgálunk – anamnesztikus adatok, a gyermek/tanuló egyéb helyzetben, valamint feladathelyzetben mutatott viselkedési jellemzői, különböző részképességek működése, szociális háttér stb.
Van néhány objektív eszköz is, mely segíti munkánkat (figyelemtesztek, viselkedési kérdőívek), de többnyire a szubjektív elemekre kell hagyatkoznunk, ami még inkább megerősíti a komplex szakértői diagnosztika létjogosultságát – a team munka hangsúlyát.
Milyen külső tényezők/ellátórendszeri tapasztalataink, ismereteink lehetnek?
Beszéltünk az egészségügyi rendszer elérhetőségéről, szűk azon lehetőségek száma, ahol a gyermekek/tanulók és a családok megkaphatják a számukra megfelelő segítséget. Szakszolgálati vonalon is behatárolt a kapacitásunk a nevelési tanácsadás terén. A szociális ellátórendszer is érintett némely esetben. A köznevelési intézmények gyakran küzdenek, nehezen boldogulnak, a magatartási problémákat a jelenlegi nevelő-oktató szemlélettel és eszközökkel nem, vagy alig tudják kezelni.
Milyen nehézségeink adódnak a diagnózis alkotás során/ egy-egy eset kapcsán?
Elsősorban az fogalmazódott meg bennünk, hogy minden esetben meg tudjuk-e hozni a legjobb döntést, valódi aktivitás- és figyelemzavarról van-e szó, mely legközelebb a felülvizsgálatok során derül ki. Ugyanakkor beszéltünk arról, ki hogyan különíti el a figyelemzavart, a figyelmi funkciók éretlenségétől, melynek hátterében állhat pl. érzelmi probléma – családi problémák, szorongás. A figyelmi probléma mellé gyakran társul tanulási nehézség/zavar is, mely során ugyancsak mérlegelni kell, melyik a vezető diagnózis.
A megbeszélés végén a munkaközösség tagjai ötletbörze módszerével összegyűjtötték az idei tanév sikereit és nehézségeit. A munkaközösség-vezető által készített elégedettségi kérdőívet kitöltötték a kollégák, melynek eredményeit és tapasztalatait a 2015/2016-os tanévi beszámolóban a munkaközösség-vezető összegzi.
Czagány Bernadett
munkaközösség-vezető