„Diszkalkuliás gyermekek a tanórán”
témában tartott műhelyfoglalkozásról
2017. március 9-én a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Jászberényi Tagintézménye a „Diszkalkuliás gyermekek a tanórán” címmel szervezte meg műhelyfoglalkozását pedagógusok, szülők számára. A tanköteles korú gyermekek 5-6%-a valamilyen részképességzavarral küzd (pl.: diszkalkulia, diszlexia, diszgráfia). Jelen előadás alkalmával kifejezetten a matematika tantárgy tanulása során jelentkező problémákkal foglalkoztunk.
A diszkalkulia az általános intelligenciaszintet nem érintő, a matematikai teljesítményben bekövetkező zavar, mely zavar egy finom idegrendszeri eltérés következménye. A tünetek már óvodáskorban mutatkoznak, de a legfeltűnőbb az iskolába kerülés alkalmával lesz. A legkönnyebben felismerhető tünetek: nehezen számol visszafelé, képtelen megtanulni a szorzótáblát, műveleteket egyesével számlálva végzi. Hátterében a matematikatanuláshoz szükséges részképességek gyengesége áll (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, szerialitás, tájékozódási képesség stb.).
A diszkalkulia terápia során az első lépés mégsem a konkrét fejlesztő tevékenység. Rendkívül fontos ugyanis, hogy egy diszkalkuliás gyermek pozitív tapasztalatokat nyerjen az eddig számára hozzáférhetetlen tananyaggal kapcsolatban. Kezdetben tehát a matematikához vezető játékos átmenetet kell megteremteni, hogy a negatív érzelmek helyét pozitívak, a tanulás öröme váltsa fel. A gyógypedagógiai terápia második lépése lesz a diszkalkuliára utaló jelek enyhítése, melynek célja kettős: az előfeltételek, képességek fejlesztése és a tananyagban való haladás. A diszkalkuliás tanulók számára különösen nehéz az elvonatkoztatás, a szimbólumokkal való gondolkodás, ezért minden új ismeretet cselekvésbe ágyazottan, játékosan tanítunk. Nagyon fontos a konkrét tapasztalatból való kiindulás. Minden tevékenységet beszéddel kísérünk, ezzel is segítve a belsővé válást. A diszkalkuliás gyermekek számára kitüntetett fontosságú a szemléltetés, az eszközhasználat a fejlesztő foglalkozáson és a tanórán egyaránt. Ennek érdekében a gyermekkel foglalkozó személyeknek össze kell hangolniuk tevékenységüket, követelményeiket, a szemléltetést és közösen tervezni a differenciált tanulásszervezést.
A műhelymunka második részében konkrét segítő eszközök, szemléltetési lehetőségek és játékos tevékenységek, hatékony módszerek bemutatására került sor a matematikai alapfeladatok elsajátítására, automatizálására. Az előadás végén a szülőkből, pedagógusokból és gyógypedagógusokból álló hallgatóság a felső tagozaton jelentkező nehézségek kérdését vetette fel (negatív számokkal való műveletvégzés, törtek, tizedes törtek). A közös gondolkodás eredményeképpen megállapítottuk, hogy differenciálni szükséges a célok szintjén, vagyis olyan szintű ismeretek közvetítése a cél, amelyek a mindennapi élethelyzetekben előforduló matematikai feladatok önálló megoldását teszik lehetővé.
Intézményünk által az idei tanévre szervezett műhelymunka alkalmak ezzel a végéhez értek. Bízunk benne, hogy a résztvevők hasznosnak találták.
Halasi-Bata Linda
gyógypedagógus