Beszámolók Külső-belső továbbképzés Szolnoki tagintézmény

Beszámoló a Magyar Családterápiás Egyesület XXXI. Vándorgyűléséről „A család, mint a lelki egészség bölcsője”

Debrecen, 2017. április 21–23.

A háromnapos rendezvény ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét. A rendezvényt Tari Mária, a MCSE titkára nyitotta meg. Bárdosi Ildikó népdalénekes és Molnár Miklós népzenész, valamint kislányuk műsorát hallhattuk.

A bevezető gondolatokat Dr. Oláh Róza, a Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Osztály osztályvezető főorvosa tartotta. A család életünkben betöltött meghatározó szerepét, fontosságát hangsúlyozva kiemelte, hogy a gyermekek gyógyítása a családdal való foglalkozás nélkül elképzelhetetlen, ezért osztályukon minden szakember elvégzi a családterápiás képzést.

A bevezető gondolatok második hozzászólójaként Dr. Kuritárné dr. Szabó Ildikó (egyetemi docens, tanszékvezető DE NK Magatartástudományi Intézet Klinikai és Egészségpszichológiai Tanszék) felhívta a figyelmet arra, hogy a legkomolyabb problémákkal sokszor nem az önként terápiás segítséget kérőkkel találkozik a felnőttek ellátásában, hanem a legsúlyosabb diszfunkciókat mutató családokkal sokszor a gyermek problémája kapcsán találkozunk és erre is felkészültnek kell lennünk.

Az első plenáris előadást Singer Magdolna író, gyásztanácsadó tartotta Magukra hagyott gyerekek válás és haláleset a családban címmel. Mit élnek át a gyerekek szüleik válásakor, vagy közeli, szeretett hozzátartozójuk elvesztésekor? Hogyan tudunk számukra kellő törődést és figyelmet nyújtani akkor is, amikor mi magunk is küzdünk a veszteség fájdalmával? Hogyan lehet támogatni őket érzelmeik kifejezésében, dühük, bűntudatuk, elszigeteltségük, félelmeik oldásában?

Az, hogy hogyan gyászol egy gyermek nagyon meghatározza hány éves, mik az életkori sajátosságok. Míg a felnőtteknél normális esetben lezárul a gyász, addig a gyermekeknél úgy tűnik lezárul, de aztán minden fejlődési fázisban előjön, újra-meg újra átértékelődik.

Őszinte, hiteles kommunikációra van szükség, és arra, hogy ne zárjuk ki őket a gyászból. Neveljünk eleve felvilágosítva (a gyermek élete során többféle formában találkozik a halállal pl. halott kismadarat talál, ilyenkor beszéljünk róla). Ne zárjuk ki őket a családi gyászból, nem az segít, ha megpróbáljuk őket megkímélni a fájdalomtól, a megpróbáltatásoktól, hanem ha segítünk azok elviselésében. Saját gyászunk őszinte megélése segít. Ne legyenek elvárásaink hogyan gyászoljon. Adjunk biztonságot. Bátorítsuk az érzelmei kifejezésében. Adjunk hiteles, őszinte magyarázatot. Egyéni, érzékeny, empatikus segítség kell, nincs általános recept, kellően érzékenynek kell lenni arra, hogy a gyermeknek az adott helyzetben mi segít.

A fájdalom és a negatív érzések leblokkolják a szeretetáramlást, a gyászt kell elengedni egy idő után nem a szerettünket!

Váláskor nem maga a válás a legnagyobb trauma, hanem az, ha a szülők nem tudnak konszolidált kapcsolatot kialakítani, és ha nem alakítanak ki a gyerekekkel kellően törődő kapcsolatot.

Ajánlott könyvek:

  • Singer Magdolna: Asszonyok álmában síró babák
  • Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?
  • válásról: Gyurkó Szilvia: Rám is gondoljatok!

 A második plenáris előadást Kozékiné Dr. Hammer Zsuzsanna (ELTE Pszichológiai Tanszék) Integratív szemléletű párterápia címmel tartotta.

Előadásában arról beszélt mit lehet tenni, ha a párterápiás folyamatban nem történik meg a másodrendű változás, a terápiás folyamat elakad. A részletesen és tudományos kutatással alátámasztott modell szerint a háttérben lévő maladaptív sémák megváltoztatásával, a párok kötődésének biztonságossá tételével és a felek önbecsülésének fokozásával beindítható a másodrendű változás és nő a párkapcsolati elégedettség.

A plenáris előadásokat követően többféle workshopra és előadásszekcióra lehetett menni. Ebből egyet emelnék ki, melyen részt vettem, és amit mások részéről is nagy érdeklődés kísért: Dr. Domján Mihály kecskeméti magánpraxisban dolgozó családterapeuta workshopját, melyet a mozaikcsaládokkal folytatott családterápiás tapasztalatairól tartott.

Fontos, hogy a családokkal dolgozó szakember is ismerje és feloldja a saját előítéleteit, hiedelmeit, hinni kell tudni, hogy mozaikcsaládban is lehet teljes életet élni, de úgy, hogy nem törekednek arra, hogy olyanok legyenek, mint egy nukleáris család. (Sokszor a mozaikcsaládokban a közös gyermek utáni vágy is ebből az ideálképnek való megfelelésigényből jön). Az új családban a szerepeket tisztázni kell, főleg a pótapa/pótanya szerepét. Felé sokszor ellentmondásos üzenet jön a gyermeket nevelő vérszerinti szülőtől: „Legyél a gyerekem apja/anyja!”↔ „Semmi közöd a gyerekemhez!” Valójában a gyermekkel kapcsolatos elsődleges felelősség válás után is a vérszerinti szülőknél kell, hogy maradjon, nem veheti el a pótszülő. A pótszülő csak a közösen megbeszélt új családi szabályokat képviselje a gyerek felé. Fontos, hogy kivárja, míg a gyerek kezdeményez. Tisztázzák ki ő ebben a családban: pl. „Én anya élettársa vagyok.” A gyerek kapjon teret és lehetőséget arra, hogy másik vérszerinti szülőjéhez is kötődhessen. Sőt a pótszülő tisztelje és fogadja is el a távollévő vérszerinti szülőt és adjanak neki is feladatokat a gyermek nevelésében, ne szorítsák ki. Az elvált feleknek szét kell választani a megborult házastársi, de fennmaradt szülői szerepeiket, különben a gyerekeiket áldozzák fel a háborúskodásban. Nehéz a mozaikcsalád feladata, sok dolgot kell helyére tenni, kialakítani, ezért fontos, hogy a két felnőtt elég minőségi időt töltsön együtt, ez sokszor lojalitáskonfliktust okoz (kivel legyek többet, kinek feleljek meg, a páromnak vagy a gyerekemnek?) Kárpótlási törekvések jelentkeznek, melyekben a nagy megfelelésvágyban elveszti önmagát. Megoldás: kompromisszum. Összefoglalva: Mindenről beszélni, tisztázni, és kialakítani a közös élet formáját és nem kell egy elképzelt ideálképnek megfelelni, közben megbecsülni és nem kizárni az elvált felet.

A nap végén élőzene mellett jó hangulatú és finom svédasztalos vacsora várt bennünket, ahol lehetőség volt ismerősökkel, más családterápiát folytató szakemberekkel beszélgetni.

A szombati nap két plenáris előadással kezdődött. Ferenczi Beáta: A szülés- születés élmény jelentősége, feldolgozásának fontossága, lehetősége és nehézségei és Molnár Judit: A szorongásos zavarok a szülés utáni időszakban címmel. Mindkét előadó a Debreceni Egyetem munkatársa.

A szüléssel, születéssel foglalkozó terapeutáknál elengedhetetlen a saját születés- és szülés élmény feldolgozása. Mindannyian hordozzuk saját intrauterin, peri – és posztnatális életünk élményeit, de ezek preverbális élmények és nem idézhetők fel közvetlenül, főleg testérzetek, mozgásszekvenciák formájában érhetők tetten. A szülés pszichológiailag különbözőképpen megközelíthető: A szülésben rejlő erő; a szülés, mint beavatás; a szülés, mint élmény; módosult tudatállapot, regresszió; határhelyzet; veszteség, fájdalom. Mitől függ, hogy a szülésélmény pozitív vagy negatív lesz? A negatív élményhez a medikalizációs szemlélet hozzájárul, de a leginkább az, ha a szülő nő előtörténetében szexuális abúzus vagy hasonló trauma áll, mert ez az élmény aktiválódhat a szülés során. A megszületés élménye kulcsélmény, mintául szolgál később a változásokhoz való viszonyulásról, a megküzdéshez stb. Nagyobb életciklusbeli átmenetnél, kihívásoknál újraéled. A szülésélmény feldolgozásának szintjei: az események kognitív szintű átgondolása, az érzelmek felidézése és hozzákapcsolása a történésekhez, az élmények megszelídítése az érzelmek intenzitásának csökkenése által, az élmény integrálása az egyéni és családi élettörténetbe, új narratíva készítése.

A nők életében 3 leginkább sérülékeny időszak van: serdülőkor, a terhesség és posztpartum ideje (pszichológiai értelemben ez a szülést követő 1 év), és a klimaktérium időszaka. A posztpartum időszak nagyon kitüntetett a mentális zavarok szempontjából: a nők 18%-nál fordul elő klinikai értelemben jelentős mentális zavar, ami leginkább szorongásos zavar. A szülés utáni időszak normatív krízis. Az anyaszereppel kapcsolatos elvárások mítoszok köré szerveződnek: a tökéletes anya mítosza, a szupernő mítosza… Az ennek való megfelelés kényszere nagyon megterhelő. Legerősebb protektív tényező eben az időszakban: társas támasz. a posztpartum kóros állapotok lehetnek: baby blues, posztpartum depresszió, posztpartum pszichózis és külön kiemelik újabban a posztpartum szorongásos zavarokat: posztpartum generalizált szorongás, pp kényszer, pp pánikbetegség, pp poszttraumatikus stresszszindróma. A terápiában a legfontosabb, hogy az anya megszabaduljon a szégyentől és bűntudattól, ami minden mentális zavar esetén erősen jellemző, nagyon szenvednek az anyák attól, hogy a tüneteik miatt nem tudnak elég jó anyák lenni.

Az előadásokat követően ismét előadásszekciókra és különböző workshopokra lehetett menni. Stark András „Hatalmas kis hazugságok”- Erőszak és szexualitás a házasságban, a családban és a terápiában című filmvetítéssel egybekötött interaktív elemzése nagy érdeklődést keltett és nagy hatású volt mindannyiunk számára.

A film izgalmasan és nagyon jól követhetően mutatott be egy bántalmazó párkapcsolati dinamikát és a gyerekekre gyakorolt hatását és a terapeuta szerepét. Fontos a terápia szempontjából: bántalmazás esetén aktív intervenciókra van szükség, mindent meg kell tenni a bántalmazás megszüntetésére, kerülendő a „mindkét fél egyformán hibás”, meg „az áldozat provokál” típusú gondolkodás. Lépéseket kell tenni az áldozat védelmében!

A délutáni plenáris előadásban elsőként Csíky Miklós és Komlósi Piroska a Bethesda Kórház ADHD Ambulancia vezetői beszéltek az ADHD felismerésének fontosságáról, arról, hogy mennyire megviseli a családot egy ADHD-val küzdő családtag problémája, de párkapcsolatokat is nehézzé tesz, ah egyik fél ADHD-val küzd. 80% az örökletes faktor, így gyakori, hogy több érintett is van a családban. Az ADHD-val való megküzdéshez fontos a helyes diagnózis, hogy tudják mivel állnak szemben és ennek megfelelő segítséget kapjanak, ennek hiányában igen negatív következményekkel kell számolni, pl. a nem kezelt ADHD-sok 85%-nak alakul ki felnőttkorra valamilyen pszichiátriai zavar. A negatív önértékelés, a nem a képességeknek való tanulmányi eredmény szinte minden érintettnél előáll. A segítség alapelve: szidás helyett mellé állni és elfogadó szeretetet adni!

A második délutáni előadást Nádory Gergely a budapesti Alternatív Közgazdasági gimnázium tanára tartotta Iskola és család a 21. században címmel. Nagyon kreatív és újszerű előadás volt, bemutatta mennyire átalakultak a társadalmi elvárások arra a nézve, hogy milyen készségekre van szüksége a társadalomnak és hogy milyen a jövő munkahelye és az milyen elvárásokat támaszt a munkavállaló felé. Ezeket a gyors változásokat az iskolarendszer nemigen követi, még mindig inkább egy szabványosító üzemként működik, holott a jövőben elsősorban kreatív, analitikus és problémamegoldó képességekre és társas együttműködő képességre van szükség. Az iskola problémája: egyre inkább irrelevánssá kezd válni ami ott történik, ami fontos a boldogulás szempontjából a gyerekek nem ott tanulják meg.

A szombati késő délutáni workshopok közül a Svájcban dolgozó Dr. Bíró Erzsébet az EMDR terápiáról szólót választottam, ami hatékony traumafeldolgozó módszer. Az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing (EMDR) – vagyis szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás) terápia külön képzéshez kötött terápiás módszer. (Nemcsak szemmozgásokkal, de más kétoldali alternált stimulálással is dolgoznak pl. térdek felváltva kopogtatása.) A terápia összekapcsolja a traumához tartozó kogníciót, érzelmet, szenzoriális érzést és egységként rögzíti, és megtörténik az integráció és új narratíva kerül kidolgozásra.

A szombati nap este kulturális programokkal és „Kence-fice” partival zárult.

A vasárnap ismételten többféle választási lehetőséget kínálva indult. a legnagyobb érdeklődés az egyik előadásszekciót övezte, mely a párkapcsolatokban a szexuális vágy elapadásáról, a párok libidóhiányáról szóló előadásokat tartalmazott. Szentgyörgyi Edit: Az ágy közös, a párna nem; Besenyei György: Meleg tenyér, hideg ágy; Barát Katalin: A szexuális vágyzavar kötődési -és tárgykapcsolati megközelítése

Az előadások nagyon tartalmasak és sok újszerű információt adók voltak, de mivel a szakszolgálati feladatellátáshoz nem kapcsolódnak közvetlenül, ezért azokat nem részletezem.

Ezt követően plenáris előadásokra került sor. Koltai Mária az Esterházy családregény családterápiás olvasatban címmel tartott előadást, gyönyörű mondatokkal, idézetekkel színezve az elmondottakat.

Befejezésként egy kiképző családterapeuta mutatta be a saját családtörténetét nagyon megható, fényképekkel kísért előadás keretében: Topolánszkyné Zsindely Mária: „Kerék” világom. több identitás, három kultúra- egy Isten- családbemutatás.

 A konferencia zárásaként az előző napon megválasztott egyesületi tisztségviselőknek gratuláltak és megköszönték a szervezők munkáját.

Nagyszabású és nagyon színvonalas, sok élményt és tudást adó konferencia volt.

2017. 04. 25.

 

Készítette:
V. Szabó Tünde
pszichológus,
JNSZM Pedagógiai Szakszolgálat Szolnoki Tagintézmény