Résztvevők:
Magyarné Kovács Ildikó főigazgató helyettes, Kisné Magyar Mária (Jászapáti), Barna Nelli (Jászberény), Szabó Andrea és még két kolléga (Karcag), Szabó Zoltánné (Kunhegyes), Fazekas-Dávid Dóra, Máriné Török Mária (Kunszentmárton), Bencsik Mária Bernadett (Mezőtúr), Dombrádi Annamária (Tiszafüred), Csíkné Gábli Erika (Fegyvernek), Varga Judit, Debreczeniné Simon Marianna, Szórád Zoltánné, Kürti Anikó, Bazsonyiné Benedek Beáta, Horváth Csilla, Hegedűs Zsuzsa, Laczó Ildikó, Salánkiné Szilvás Anett, Erdei Daniella, Kovács Lőrinc, Pintérné Csikós Tímea (Szolnok-Újszász) és V. Szabó Tünde (munkaközösség-vezető)
Témánk: A DSZIT terápia alkalmazása a nevelési tanácsadásban
Meghívott előadó: Arató Domonkos, tanácsadó szakpszichológus, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat IX. Kerületi Tagintézményének igazgatója, a DSZIT Alapítvány alapító tagja és képzője
A foglalkozáson a munkaközösségi delegált tagokon kívül több, a téma iránt érdeklődő kollégát is üdvözölhettünk, a Szolnoki Tagintézményből a korai fejlesztő munkacsoport és a pszichológus munkacsoport tagjai is csatlakoztak a programhoz, de más tagintézményekből is voltak jelen érdeklődő szakemberek.
Arató Domonkos a bemutatkozás során elmondta, hogy már több, mint 15 éve foglalkozik a Dinamikus Szenzoros Terápiával, gyakorló szakemberként, képzőként és az Alapítvány munkatársaként is. A DSZIT terápia előzményei az USA-ból származnak, Ayres nevéhez fűződik, aki gyógytornász-gyógypedagógus volt, és a tanulási problémák okait, terápiás lehetőségeit kutatta. Ez akkoriban új irányzat volt, válaszkeresést jelentett az egyre gyakrabban tapasztalható problémákra (felpörgetett vagy éppen lelassult aktivitási szint, ügyetlenség, figyelmetlenség, beszédproblémák, érzelmi zavarok…). Korábban, a természetközeli társadalmak több kompenzációs lehetőséget nyújtottak a gyermekek számára ilyen problémák esetén.
A DSZIT a magyar irányzat, pszichoterápiás szemlélet jellemzi, ami megjelenik például abban is, hogy arra is reflektálunk, hogy a terápia közben mi történik a gyermekben. Komplex megközelítést jelent, gyógypedagógiai és pszichológiai szemlélet egyaránt jelen van.
A DSZIT elméleti háttere: A tanulási nehézségek hátterében az idegrendszer szervező-szabályzó problematikáját tételezik fel. Az elmélet szerint a bemenő érzékszervi ingerek legjobb szervezője a mozgás, így hat a terápia. A terápia során nem kívülről határozzuk meg, hogy a gyermek hogyan mozogjon, hanem a gyermek saját maga választja többségében a mozgásformákat, vagyis ez egy nondirektív módszer. Fontos, hogy örömmel végezze, kreativitása kibontakozzon és élményt jelentsen a számára. Ma már kutatások is igazolják, hogy az így végzett tevékenységek hatnak igazán fejlesztően az idegrendszerre.
Szenzoros integráció alatt az érzékelő készülékekből érkező ingerek lokalizálását, válogatását, rendszerezését értjük az adaptív észlelés, viselkedés, tanulás érdekében. Az ingerek lehetnek: taktilis, vizuális, auditív, vesztibuláris, proprioceptív.
A szenzoros integráció központjai az agytörzsben, a thalamusban és a kisagyban vannak, sokszor nem is tudatosak ezek a folyamatok. De a magasabb szintű működésekkel (praxis, mentális és társas-emocionális funkciók) is szoros a kapcsolatuk.
Praxis: adaptív mozgásválasz (sikeres alkalmazkodást biztosító). Mindez folyamatos visszacsatolást ad, így működés közben maga az integráló rendszer is fejlődik.
Az idegrendszer plaszticitása 10 éves korig a legkifejezettebb, de később is fejleszthető.
Normális esetben megfigyelhető, hogy a fejlődés, gyakorlás során az egyre összetettebb adaptív válaszok sikeres szenzoros integrációhoz és megfelelő adaptív válaszhoz vezetnek, ami a gyermeknek öröm, megelégedettség, kompetenciaélményt jelent, aki ezután aktívan keres ilyen helyzeteket. Így egy önmagát erősítő pozitív folyamat áll be.
A szenzoros integrációs rendszer gyenge működése viszont a gyermek számára csalódással, nehézségekkel, több erőfeszítéssel járó élményekkel jár, ami azután elkerülő viselkedéshez vezet. A terápia ezt a negatív ciklust igyekszik megtörni, pozitív folyamattá alakítani.
A DSZIT diagnosztika lépései:
– kapcsolatfelvétel a szülővel, az előzetes információk beszerzése
– szenzoros szempontú anamnézis (pl. ingerekre való alul-vagy túlérzékenység), szenzoros kérdőív
– standardizált tesztek (SCSIT, Ayres)
– strukturált megfigyelés: ősi reflexek, mozgásszekvenciák vizsgálata, rajzvizsgálatok
– eredmények értékelése, elemzése, diagnosztikus kérdések
– hipotézisek alkotása, a diagnózis megszületése
A diagnosztika célja:
- a személyes kapcsolat, bizalom kialakítása
- a gyermek megismerése
- az idegrendszeri érettség megállapítása
- gyengeségek, erősségek meghatározása
- hipotézisek, diagnózisalkotás
- szükséges beavatkozások meghatározása
A szenzoros feldolgozási zavar majdnem bekerült a DSM V-be, de végül csak az Autizmus spektrumzavar egyik alkategóriájaként szerepel benne. Az autizmus és a szenzoros tünetek közt erős a kapcsolat. Nehéz differenciáldiagnosztikai feladatot jelent, ezért jó, ha elkezdődik a fejlesztés pl. a korai fejlesztés keretében még SNI diagnózis nélkül és hosszútávú megfigyeléssel, tapasztalatokkal pontosítható a diagnózis.
A gyermekdiagnosztikához az előadó ajánlotta a DC: 0-5 – A csecsemő- és kora gyermekkori lelki egészség és fejlődés zavarainak diagnosztikai klasszifikációs rendszere c. könyvet, ami a legkorszerűbb diagnosztikus megközelítésben tárgyalja az egyes kórképeket, regulációs hangsúllyal.
A terápia:
A terapeuta feladata: olyan környezetet (fizikai, érzelmi) teremteni, amely segíti az érést, integrációt.
Nondirektív megközelítési mód jellemzi: kísérőként segítjük a gyermeket, serkentjük a fejlődés irányába ható belső erőket, folyamatosan keresve az egyensúlyt a szabadság és a struktúra közt.
Szabadságot adunk az eszközválasztásban és az egyes eszközökön eltöltött időben, de ez egy dialógus eredményeképpen születik meg a terapeuta és a gyermek közt.
Megnövelt, kontrollált szenzoros ingerek megélésére adunk lehetőséget, amelyek egyre érettebb és integráltabb mozgásos válaszokhoz vezetnek.
Még éppen teljesíthető kihívásokat adunk a számára. Fontos, hogy azt élje meg, hogy kontrollálni tudja a helyzetet.
Pszichoterápiás beállítottság jellemző. Nyitott, rugalmas, empatikus attitűd. Az emberi kapcsolatnak kitüntetett szerepe van. A feldolgozás a beszédben is megjelenik, ami a komplex integrációra ad lehetőséget. Tehát nem egyes mozgásformákat gyakoroltat csupán, hanem jelentésteli élményegyütteseket képez.
Az előadó videókat is bemutatott a saját terápiás gyakorlatából. Elmesélte, hogy a foglalkozás elején a gyermekkel beszélgetés zajlik arról, hogyan érkezett, mi történt vele, volt-e, ami elszomorította stb. Maga a gyermek is készülhet a foglalkozásra, megtervezheti, mit szeretne csinálni. A játékot követően megbeszélés zárja a foglalkozást.
Kiknek ajánlják? Szenzoros feldolgozási zavar, komplex pszichés és mozgásos problematikák, nagyobb kórképek (ADHD, ASD), nehezebb pszichoterápiás megközelíthetőség esetén, súlyos idegrendszeri és személyiségbeli éretlenségek, kapcsolati zavarok.
Kiknek nem? Enyhébb vagy egyértelműen mozgásos ügyetlenség, veszélyeztető gyermek, struktúra, teljesítmény, erős keretek vágya.
A kollégák kérdéseinek megválaszolására is sor került, melyek részben diagnosztika egyes kérdéseire irányultak, részben pedig a szakszolgálati terápiás gyakorlatra.
A program végén az előadó meghívott bennünket intézménylátogatásra, bátorított az idén meghiúsult személyes találkozás jövő évi megszervezésére.
Az előadó lelkesedése, szakmai hitelessége, felkészültsége, valamint a terápia többünk érdeklődését felkeltette a DSZIT iránt, a visszajelzések alapján hasznos és tartalmas szakmai programot jelentett.
Szolnok, 2021. június 1.
V. Szabó Tünde
munkaközösség-vezető