2025. március 11-én tartottam meg a Nevelési ártalmak a családban című online előadásomat iskolai, óvodai, bölcsődei kollégáknak és saját szakszolgálati munkatársaimnak.
A téma aktualitása onnan ered, hogy a pszichoterápiás és szakértői munka során egyre többször tapasztalható, hogy a szakszolgálathoz felterjesztett gyermekeknél, tanulóknál a felterjesztett/hozott probléma mögött valójában nevelési hiba húzódik meg. Ezek a gondok a gyermek megszületése óta gyűrűznek és az óvodai, iskolai életre csúcsosodnak ki valamilyen magatartási, viselkedési, beilleszkedési vagy érzelmi probléma körében, amivel már sem a szülő, sem a pedagógus nem tud megbirkózni. Így kerülnek ezek a „dacos, ellenkező, hisztis, csúnya beszédű, elkapatott, verekedős…stb” gyermekek, tanulók a szakszolgálat látókörébe.
A gyermekeknél jelentkező pszichés problémák hátterében sokféle ok állhat kezdve a genetikai-öröklött tényezőkön át, a pre- és perinatális sérülések, a krónikus/organikus betegségek következménye, a szerhasználat illetve a családi, iskolai, kortárs szocializációs folyamatok, a társadalom és maga az adott kultúra, média. Mindezek közül én a családi szocializációs folyamatokra helyeztem a hangsúlyt az előadásomban.
A szocializáció elsődleges tere a család. A család, mint prizma, közvetíti az elvárt társadalmi normákat vagy megtöri azokat, ahogy a gyermekre hat. A jó család felerősíti a környezet pozitív tendenciáit, míg a diszfunkcionális család a destruktív folyamatokat hozza előtérbe. A gyermek minden problémára reflektál: a szülők közti konfliktusra, a szülő-gyerek közti nevelési anomáliára, a szülő megoldatlan lelki gondjaira. Vannak súlyos és miliő családi ártalmak. A családban traumatizált gyermekben megszűnik a családi biztonság és ősbizalom érzés, ennek következtében felborul a pszichés egyensúly és következményként megjelennek magatartási, érzelmi, szociális, beilleszkedési és tanulási problémák.
Napjainkban egyre több család hullik szét, szűnnek meg a családi kötelékek. Sokszor nem is maga a családfelbomlás, hanem az abból fakadó ártalmak okozzák a gyerek lelki leromlását.
A családban sérült gyermek átviszi az iskolai környezetbe is a rendellenes, nyugtalan, szorongó, gátolt vagy agresszív viselkedést. Gond, ha az iskola nem ellensúlyozza, nem rendezi vagy tovább mélyíti a családi ártalmakat. A pozitív tanári attitűd, az időben és a megfelelően nyújtott segítség mentőöv lehet egy-egy gyermek számára.
Az előadás következő részében Kurt Lewin pszichológus nevelési stílusait mutattam be a korlátozás és az érzelmi odafordulás dimenziói alapján: 1. Következetes (meleg-korlátozó), 2. Tekintélyelvű (hideg-korlátozó), 3. Elhanyagoló (hideg-engedékeny), 4. Megengedő (meleg-engedékeny).
Eddigi tapasztalataim alapján bemutattam néhány mai, problémás szülő típust, mint nagylelkű, aggodalmaskodó, fáradt, manipuláló, perfekcionista, „helikopter” szülőket, melyek mind káros nevelési stílusukkal járulnak hozzá a gyermeki lélek sérüléséhez. A kettős nevelésnek szintén áldozatául esnek a gyerekek, így nevelődnek ki a szorongó, döntésképtelen vagy kezelhetetlen, deviáns, manipulátor gyerekek.
„Minden szülő a lényével nevel. Nem az a lényeg, mit mondasz, hogyan mondod, vagy mire tanítod a gyermekedet, hanem az, hogy ki vagy te? Mit sugárzol ki magadból? Kit lát a gyerek, ha téged néz? A kicsi mindent lát, azt is, ami a másik szobában történik. Érzi a rezgéseidet, olvas a gondolataidban, s tévedhetetlenül különbséget tud tenni a valódi és a hamis között. Gyermekednek te vagy a mintája. Tőled tanul szeretni, harcolni, félni, hazudni – vagy éppen igazat mondani.” – Müller Péter: Benső mosoly-
Tiszafüred, 2025. március 19.
Szabóné Bukta Henrietta
felnőtt klinikai szakpszichológus