2016.december 7-én, az iskolapszichológia munkaközösség szervezésében tartottuk meg a tanév első óvoda- és iskolapszichológiai szakmai fórumát. A szakmai programon a munkaközösség tagjain kívül részt vettek a tankerület óvoda- és iskolapszichológusai is.
Elsőként a Jászberényi Tagintézmény két lelkes kollégájától, Szebeni Viola és Barna Nelli szakpszichológusoktól hallhattunk egy színes bemutatót, a kettős vezetésű gyermek-pszichodráma csoportokról. Szebeni Viola elkötelezett képviselője Kende Hanna módszerének, s a csoportok vezetése egy kooterapeutával valósulnak meg. A tagintézményben immár többéves hagyománya van a gyermek-pszichodráma csoportoknak, illetve a dráma módszerének alapján szervezett szülőcsoportoknak. Jelen tanévben is több drámacsoportjuk fut, továbbá jelentős tapasztalatuk van arról is, hogyan valósítható meg ez a csoportmódszer az általános iskolában és az óvodában. A módszerben az adleri szemlélet érvényesül. A pszichodrámában legnagyobb ereje a közösségnek van. A gyermekek a drámajátékban feloldhatják szorongásaikat, félelmeiket, agressziójukat, továbbá a kreatív megvalósítás során saját belső energiájukat mozgósítják, ezzel beindítva öngyógyító folyamatukat. Érdeklődve figyeltük a bemutatott eseteket, illetve az idő szűkössége miatt csak felvillantott módszertani ötletek (pl. bábozás, maszkkészítés, varázsbolt, folt-technikák, hangszer játék, befejezetlen rajzok technikája). Mivel a csapatot teljesen lenyűgözte és magával ragadta a módszertani bemutató, meg is fogalmazódott az igény a folytatásra, ahol lehetőség nyílik a módszerek részletes kibontására, saját élményű kipróbálására.
Ezt követően Császár István, tehetség koordinátor prezentálásában Digitális bennszülöttek – avagy tanulás a 21. században címmel hallhattunk egy színes előadást. Szemléletes volt Csépe Valéria nyomán, a 20. század és a 21. század kommunikációjának, információtárolásának, tanulási és szórakozási módjának, vásárlási szokásának és nem utolsó sorban a tanárok tanítási stílusának és pedagógiai módszerének összevetése. Csokorba gyűjtve tárult elénk, hogy milyen kompetenciákkal kell rendelkeznie a mai pedagógusoknak, hogy a felnövekvő nemzedéket képesek legyenek hatékonyan nevelni és oktatni. Nagyon találó az a problémafelvetés, hogy a „digitális bennszülötteknek kell megtanulni a régi módszert, vagy a bevándorló tanároknak az újakat”?
Természetesen szó esett azokról a megváltozott képességekről, melyek elősegítették a felnövekvő nemzedék digitális bennszülötté válását. El kell fogadnunk, hogy a mai fiatalokra az azonnaliság jellemző, s rendkívül gyorsan tájékozódnak. Könnyedén profikká válhatnak az érdeklődésüknek megfelelő területeken, s bizonyos témákban hihetetlenül tájékozottak. Szemléletes példákat láttunk a bal és a jobb agyféltekéhez kapcsolódó kétféle gondolkodásmódra. Úgy tűnik, hogy a digitális bennszülötteknél csökkenni látszik a bal agyféltekei dominancia, s ezzel párhuzamosan növekszik a jobb agyféltekei működés.
Végezetül különös élményt jelentettek azok a kétértelmű képek, vizuális illúziók, melyekkel megtapasztalhattuk, hogy agyunk sokféle módon igyekszik a dolgok térbeli elhelyezkedéséről tájékozódni.
Folytatásként Hegedűs Zsuzsa – pszichológus – tolmácsolásában betekinthettünk a megoldásközpontú megközelítésbe. A megoldásközpontú módszer és terápia, családsegítő terápiás megközelítésként indult az 1980-as évek elején. A módszer kifejlesztői Steve de Shazer és Insoo Kim Berg. A megoldásközpontú megközelítés jól alkalmazható a gyermekvédelmi munkában, szervezetfejlesztésben, coaching tevékenységben és az oktatásban. Az iskolai életben, a pedagógiai munkában a nevelési nehézségek kezelésében érhetők el jó eredmények. A módszer hatékonysága és ereje abban rejlik, hogy a probléma és annak okainak forszírozása helyett a probléma megoldása kerül fókuszba. A hibák helyett az erősségeket és a sikereket emeli ki, vagyis a fenyegetés, fegyelmezés és büntetés helyett a pozitívumok hangsúlyozásával visz előrébb a megoldásban. A megoldáshoz vezető út fontos momentuma, hogy a közösségnek ki kell jelölnie azt a célt, ahova szeretnének eljutni. A pedagógusok nem poroszos, tekintélyelvű módon határozzák meg az elvárásokat, hanem bevonják a diákokat, és megkérdezik céljaikat. A tanulók maguk fogalmazzák meg, hogyan éreznék jól magukat egy osztályközösségben, hogyan javítanának a meglévőn, akár a saját magatartásukon. A fejlődés alapja a felelősségvállalás és az együttműködés. Fontos lépés a skálázás, egy saját magukat értékelő skálán 0-tól 10-ig. Hol tart most a közösség ezen a folyamatértékelő skálán, s hova szeretnének eljutni. Továbbá fel kell tárni, hogy milyen lépéseket kell megtenniük a változáshoz, hogy közelebb jussanak a kitűzött célhoz.
A nevelési-oktatási intézmények közül a békés megyei nagyszénási Czabán Samu Általános Iskolában kísérleti jelleggel vezették be ezt a megoldásmódot, hogy képesek legyenek hatékonyan kezelni a nevelési nehézségeket. Munkájukat Göntér Mónika megoldásfókuszú coach, tréner segíti. Egy szolnoki iskola – Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola – is nyitott a megoldásközpontú megközelítés alkalmazására. Terveik szerint 3 olyan osztályban alkalmaznák a programot, ahol morális és kapcsolati problémák mutatkoznak.
További információk olvashatók a www.solutionsurfers.hu honlapon.
Dr. Takács Orsolya – pedagógiai szakszolgálati referens – A gyermekek veszélyeztetése – az óvoda- és iskolapszichológus, mint jelzőrendszeri tag témakörben olyan fontos jogszabályokról és információkról tájékoztatott bennünket, amelyek a mindennapi munkánk során segít eldönteni, hogy mikor van mérlegelési lehetőségünk, és mikor kell haladéktalanul jelzési kötelezettségünkkel élni. A köznevelési intézményeknek – és az ott dolgozó személyeknek – az alapellátást nyújtó gyermekjóléti szolgálatnál kell a jelzést megtenniük, ha egy gyermek kapcsán veszélyeztetettségre utaló jelek, információk jutnak birtokunkba. Vannak esetek (pl. bántalmazás, súlyos elhanyagolás) amikor viszont közvetlenül a gyámhivatalnak (hivatali időn kívül eső időszakban a rendőrségnek) kell jelezni. A jelzést az intézményvezető teszi meg írásban, egy erre a célra összeállított jelzőlapon.
Szem előtt kell tartanunk, ha valaki nem tesz eleget jelzési kötelezettségének, az felelősségre vonható. Fontos tudnunk, hogy a jelzést tevő intézmény adatait a gyermekjóléti szolgálat és a gyámhatóság is zártan kezeli. Ha már a jelzés kapcsán említésre került a gyermekjóléti szolgálat, rövid áttekintést kaptunk a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat és a Család- és Gyermekjóléti Központ 2016. január 1-jétől hatályba lépő változásairól.
Esetvezetéseinkhez segítő támpont jelentenek a Btk-ban meghatározott életkori kategóriák – a sértett és az elkövető tekintetében is –, továbbá a Polgári törvénykönyvben részletezett cselekvőképesség általános szabályai is. Azt gondolom, hogy ez irányú tájékoztatásunk/tájékozódásunk mindenképpen elősegíti, hogy nagyobb biztonsággal merjünk bizonyos esetekhez nyúlni. Megragadva a lehetőséget, egy-egy felvetett konkrét eset, kérdés kapcsán szakmai (pszichológiai és jogi) iránymutatást is kaptunk.
Összességében azt gondolom, hogy rendkívül hasznos ismeretekre tettünk szert, és élményekben is gazdagodtunk a színes bemutatók által.
Szabó Anita
munkaközösség-vezető