Beszámoló a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Jászberényi Tagintézménye által 2017. február 16-án
„Gondolkodjunk közösen az Aktivitás és figyelemzavarról….”
témában tartott műhelyfoglalkozásról.
Intézményünk soron következő 3. műhelyfoglalkozásán pedagógus, szülő, gyermek számára egyaránt nagyon fontos „tünetegyüttes”-t jártunk körbe az aktivitás és figyelemzavar vonatkozásában. Szakemberként és a pedagógiai szakszolgálat munkatársaként úgy gondolom, hogy a téma vonatkozásában az információátadás elsődleges feladatunk, hiszen mindenki ki van éhezve a segítségre, a tapasztalatok átadására és a probléma megértésére. Mindenki környezetében található, izgő-mozgó gyermek, aki nem tud úgy viselkedni, mint a társai. Hajlamosak vagyunk hamar rájuk sütni a bélyeget, hogy „rosszak”. 
Az ADHD, mint diagnózis nem olyan régen terjed el, szerencsére azonban a szülők tudnak hová fordulni, és ha végigjárják a vizsgálatok sorát, akkor szakvéleménnyel a kezükben tudnak továbblépni. A szülők és pedagógusok úgy érzik, hogy a mai oktatási rendszer nem tud mit kezdeni az ADHD-s gyerekekkel. Magyarországon a probléma félmillió embert érint, kevesebb, mint 20 ezren vannak diagnosztizálva, 5 ezer ember kap hatékony segítséget. Időben kezelve, a segítség hatékony lehet. A háttérben az idegrendszeri struktúrák és funkciók fejlődési nehézségéről, érési elmaradásáról van szó. A diagnózis kritériumaival lassan mindenki tisztában van, azonban érdemes tudni, hogy az érzelemszabályozás és a végrehajtó funkciók nehézsége is hangsúlyos. Járulékos tünetként részképesség-zavarok, következményes károsodásként önértékelésbeli nehézségek, magatartásbeli problémák, kezelés nélkül pedig akár deviáns magatartás is előtérbe kerülhet. A tünetek viszonylag egész kicsi korban megjelennek és 1.-2. osztályos korban a diagnózist megkapják a gyerekek. 
A problémák azonban igazán 3.-4. osztályban jelentkeznek markánsan. A tünetek az életkor előrehaladtával változnak, de a szertelenség, figyelemszabályozási nehézségek hűséges tünetként megmaradnak. Mint minden gyermeknek, figyelemre, megértésre, szeretetre, elfogadásra és áttekinthető szabályokra van szüksége. Létkérdés az elfogadás és az átgondolt, megfontolt szülői/pedagógusi magatartás. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyerek fejében nincsen rend. A rendet nekünk kívülről kell biztosítani. Ha mi darabokra esünk, a gyerek atomjaira hullik.
Az ADHD-s gyermeknek a sok nehézség mellett, nagyon sok jó tulajdonsága is van: segítőkész, kreatív, jó humorú, szociálisan érzékeny, tettre kész, jó intellektusú. Ezeket kell észrevennünk és erre építkezhetünk szülő, pedagógus, szakember egyaránt.
Barna Nelli
pszichológus